Feleletek fel nem tett kérdésekre
Megszülettem, mert
Apám s anyám
Egymást ölelték,
Követték a vér
Lüktető szavát.
S nőttem, mert
Az anyag s a
Salak különbsége
Úgy épült belém,
Mint házba a falak.
S a múló évek
Tanulságai formáltak,
Mint kovács a vasat.
Érzékeny lényem
Képlékeny légióiban
Gyűlt a tapasztalat,
Mely bevonta
Vézna vázam, mint
Falat a vakolat.
Fájdalmak görcsös
Csomóit őrzöm,
S örömök rőzselángjait,
Mint hamu a parazsat.
Porszem vagyok csak,
De porszemekből
Büszke hegyek állnak,
S a világnak része
Vagyok eképpen.
Volt, hogy vezettek
S megesett, hogy
Én voltam ki
Fogott egy kezet.
Voltam gyáva
És voltam oktalan
Bátor, s múló
Idők ólomsúlyától
Leszek egyre gyérebb,
Keményebb, fehérebb.
S bár tudtommal
De akaratom ellen
Múlik az idő,
Tehetetlen sóvárgom
Vissza, eltűnt ifjúságom.
Nyitott könyv vagyok,
Titok zárja nem
Nyomja nyelvem,
S a rendben helyem
Van, s e poszton
Teszek becsülettel.
S ha egyszer
Elérek ponthoz,
Hol mindenki megméretik,
Nyomjak a latba.
Utam ne vezessen
Sötét éjbe, csak
Bíborszín alkonyatba.
