Felmenők
Mikor a jövőt lapozgattuk
Nyárvégi csöndben
Romja sincs tanyánkon,
Kétezerre ugrani nem volt nehezebb,
Mint fecskének a vályú széliről
Hazasurrogni
Az istálló szemöldökére.
Most van odáig még tizenkilenc
És hány keretes év emlékeztet
A megérthetetlen elsüllyedésre...
Nagymama húzódott félre legelőbb
Vigaszt termő bibliája mögül.
Mintha a kecskének
Gyomért osonna csak ki hátra
A kertszomszédos temetőbe.
Aztán, hogy a gondok szikrázása
Épp alábbhagyott
Nagyapám - szegények kereskedője-
A rákövetkező év tavaszára
Magát a "követel" rovatból törölte.
Bácsikám,
Akinek tűntével
Sok szendergésem rezzent valóra
Hetvenhét karácsonyát
Már odafönn töltötte az úrral.
S mi lesz apámmal?!...
Most és itt, nyolcvanegyben?...
Ó, te kicsi fecske!
Arra a vályúra a kútnál
Visszaröppenj
S hozz neki injekció helyett
Életvizet
Serény csőrödben.
