Felmentés
Miért állunk búsan a vádlottak padján,
Ki emelte szavát népünk ellen,
Mit kell még viselnünk szégyenkezve, mémán,
Rágalmat tűrni mi okból kelljen?
Nem üldöztük Izraelt, és nem gyilkoltuk,
Reánk küldi bosszúja angyalát,
Megtorolta magát rettenetes múltjuk,
mert megölték Isten Szent Bárányát.
Ruhájukat tépték szégyentelen gőggel,
Kilehelte mind esztelen mérgét,
Előttük az Igaz, fején ítélettel,
Fiaikra kérték isteni vérét.
Korszakok múltával beigazolódva,
Mikor a világ pusztulni látszott,
Elhurcolták őket pokol-táborokba,
Hol testük táplált ördögi lángot.
Évtizedek teltek, de marad az emlék,
Történésnek oka még homályos,
Jelen s jövő magyarsága ne bűnhődjék,
és múltbeli bűne sem bizonyos.
Emelt fővel távozzunk a vád padjáról,
Velünk egy ősrégi jellem-szellem,
Nem szükség tartani senki bosszújától,
Magyar népemre felmentést kértem.
2013. január 15.
