Fény és tavasz.
Ha az idő malma felőrli benned
A sok szépet, mit ifjúságod termett...
S az őszi ködök eltakarják előled
Mindazt, amit képzeleted festett...
Ha mögötted hagysz már több tucatnyi évet,
S távolról nézed a messzeséget...
Szobád ablakán kitekintve
Látod, hogy az ősz mindent letarolt...
A süvöltő szélzenét hallgatva
Elnézed majd, hogy a tél havaz,
Rádöbbensz, hogy az ifjúságod
Nem volt más, csak fény és tavasz.
