Fényjáték hangban
A sok átgondolkodott perc után
új levelet írok egy érdekes élmény nyomán,
mit én is megéltem belőle hangok útján,
hisz közelről szemléltük, mindenki a maga módján.
Éppen két napja történt,
nemzetünk ünnepének estéjén,
mikor minden évben hatalmasra nőnek városok hangjai, s fényei.
Szavakba próbálom rejteni a tüzijáték hangszíneit!
A vízparton ültünk, a mólón,
víz csobogása ölelt körbe egybe hangzón,
izgatottan vártuk a nagy eseményt,
sokan a fényekért, én a milliónyi hangokért.
S mert a kezemben egy stereo felvevő,
e hangokat először megörökítő,
mely alig állt meg a kezemben,
néha már-már majd elejtettem.
Felhangzottak az első óriásit durranó hangok,
mintha csak ágyúból szólalt volna,
csendes tömegmorajt rögtön lerombolva,
figyelmét mindenki odafordította.
Pár másodperc, míg e hanghoz hozzászoktunk,
majd egyre sűrűsödőn hallhattuk az előbbi hangot,
s hirtelen mindjárt szétterjedő durranó hangtoronyra váltott,
a víz visszaverte, dörrenő rezgésből áldást osztott.
Jöttek mély, kontra oktáv alatt zengő
tűzrakéták egyre terjeszkedőn,
a kilövőhanggal szünet nélkül egybe csengőn,
szelte vizet s levegőt kérlelhetetlen erővel keresztül.
Melkasunkon, mint az áram,
úgy hasított át folyton a hangrengés,
ebből, ha valaki akart volna sincs menekvés,
hangkavalkád, egyetlen hangtömb az egész.
Ritmusok, algoritmusok, durranó hangsorok,
követték észlelhetetlen sebességgel egymás szavát,
üvöltötték le mindegyikük egyenkénti mondanivalóját,
hozták létre hangjegy, és forma nélküli zengés dallamát.
Egyszer hirtelen jött egy hang,
úgy szólt, mint pattógó tűzkatlan,
mint a felrobbantott égi háború,
s arra újabb dörrenő hang felelt válaszul.
Közben egy-egy hangnyaláb feltünt lopódzón,
mint észrevétlen, hivatlan csillagszóró,
egy pillanat múlva felelt rá egy magas hang,
aképp, ahogy egy fütty szólam magasból alá zuhan.
Ekkor már hangok, ritmusok
egymásba torkolva hálót alkottak,
a figyelő fülek egy hang-gömböt hallottak csak,
nem volt mit követni, dübörögve felettünk elhaladtak.
Egyre-egyre erősödött,
egészen összesűrűsödött,
rezgések hatalmas zaj halmazává változott,
míg végül néma csendel befejezetlen hangsort hagyott.
Még egyszer félhangokon visszatért,
újra pendítette az első percek hangos dörredelmét,
végül, ahogy jött, csendbe búrkolódzott,
lezárást az első hang újra rezdülésével hozott.
Hát így ért véget e hang kavalkád,
melyen elmélkedtem, miként mondjam el neked,
de nincs módom lépni ennél közelebb,
hisz hang meghatározás részlete e pompában elveszett.
Sipolt a fütty szerű hang 3-as oktáv egy negyedén,
a mély rezgés egészen kontra oktáv d hangot közelítvén,
minden zaj forma egyszerre felharsant,
azután nagy hirtelen minden néma hallgatásban maradt.
S mi lebegtünk hangok utolsó csengésein,
csak lasssan zártuk le elménkben hangok vonalait,
nagy tapssal köszönetet mondtunk,
lassan a helszínről tovább indultunk.
2015. augusztus 22.