Fényteli
Akárha kifeslő mandula ág
Hajnali halmok vackán,
Akárha rozárium.
Ajkaid vérbő szirmai
Szájamhoz zarándokolnak.
Vállaid havasa villan,
S míg bimbót bont
Öledben a havasi gyopár,
Fölébem hajolsz.
Szemeid kökénylő parazsa
Száműzi csöndemnek
Fekete virágait, melyekkel
Az éjszaka pilláim megkoszorúzta.
Illanó öröm árad.
Barka buggyan,
Legényes mézgacsepp.
Ujjaid követik ereim futását,
Majd becézően övemmel bíbelődnek.
Ágyékod öble fogad be végül,
S én megmártózom
Egy fényteli ragyogásban.
