Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Stolmár Barbara


Forradalmárok lettünk?

Ismét kinyilvánításod felől kell szót ejtenem, újév küszöbén át annyi kérdőjel került a történetbe.
A kiváncsi lélek nem állta meg, hogy meg ne mutassa hangodat, azt főképpen, hogy örömmel hangszerével mutogassa dallamodat.

Talán sokaknak közjáték lett hangsorod köreinkben, múlo pillanatok sora a közkincsű gyűjteményben, a tova tűnő órák fölött hangegységeid egészen helyükre kerülnek, addig, míg rá nem jövünk, hogy az elme itt-ott megtévesztett.

Alig volt még 4 nap az évből,
közeledett az éji álom a kései este csendjéből, azt hirtelen felvelte egy dal zengése, a g-mol dallam egy hangból, ki más képre teremtette.

B-mol lett az ő kitárt hangneme,
melybe e dalt és íves hangsorát felemelte, közben pillanatnyi váltott oktávokra helyezte, ezt tette hatalmas kamerák, és média kereszt tüzében.

A te örök hangsorod terjedt minden felé, bátor üzenetként végtelensége bizodalmas jelként szállt felénk, s még köszönet illeti azokat, kik közzé tették, az elérhetetlen tv-csatorna markaiból mindenki számára kiemelték.

Hangja csodásan, és szívből szólt,
betűidnek lelkes lendületből új formát adott, felkeltette vágyát a felhőtlen szabad kinyilvánításnak, az egyre nyíltabban felvállalt világos megnyilatkozásnak.

Azt gyújtotta lélekbe, s keresglő elmébe, hogy legyen vége az árnyékba bújtatott éveknek, hogy szót, betűt adhassunk formáknak, jeleknek, lehessen pár mondat, kimondott gondolat a felcsendülő hangszereknek.

Ám oly nagy az ellentmondásos képlet,
nem értjük, csapdát állíthat-e a szenvedélyes végzet?
Az azért bizonyos, ki léted íly módon ajkára vette, odaadással, őszinte szándékkal, szívből tette.

S ha milliók előtt kendőzetlen elénekelhette, bírnia kellett fedhetetlen közvetítő üzenettel.

Ennek hallatára felébredt a hit az idő által gyógyítható sebekre szerezhető gyógyír létezhet. S éppen ez lehetsz te!
Jó úton járunk? Csupán az ég titkos sejtelme.
Mégis fél a kicsiny szív, fejedre a szabadságvágy ne hozzon veszedelmet.

Nekünk már tán nem néma jelre emelkedhet csak kezünk, nappali fényben, nyílt térben hangszeren zenghetünk.
Neved betűvel írhatjuk más szeretettekkel együtt, egyszer még lehet, hangunk is hangszerünk mellé vehetjük?

Tudod, tiszta szívből szeretném megsejteni élted furcsa árnyait, megfogni, lopott híd szaván át léted mondatait.
Hiszen kulcsot adna sugárzásodat ésszel is megérteni, addig csak a fül, éter s dobbanó szív mely sejtelmeit zengi.

Bizonyára a gondolat, és sóhaj megfelelő lélekkel találkozik, s majd bennem két világ élte összebarátkozik, s egyszer leszel néhány mondat is, nemcsak hangjegy, míg végül egy merész pillanatban ajkamra tudlak venni énekemmel?

Kívánom, hogy csak tiszta szívűek legyenek, kik reád figyelhetnek, áldón imádkozom, igaz lelkűek sejtsék csak hangod üzenetét, a jó, bölcs szándékúak, kik felfedezhessenek, a rosszakfátyolba rejtessenek, takarja el tőrrel támadók szemét.

2016. január 3.

doboz alja
oldal alja