Függönyön át
Kockás az ég vagy virágos?
Nézd csak, néhol meg hullámos.
Ha, ha! Ott meg csak világos.
A téglalapon át, melyen kilátok,
Bámulom az ismeretlen világot.
Lehet, hogy túl kicsi az ablak
S téged azért nem láthatlak.
Vagy a függöny virága takar el,
S a világba egyszerűen elveszel.
Ha jön a szél, a függöny lebben el,
S helyén az égbolt teret lel.
Jó így keretestül nézni a világot,
S előtte ringni ezernyi virágot,
S úszni látni százezer hullámot,
S nézni téged, mint tűnő ábrándot.
Sápadtan ülök a székben, mint egy félholt;
Ha elhúzom a függönyt, tiszta az égbolt;
De végül lehúzom a rolót s eltűnik az égfolt.
(Sükösd, 96. 07. 26. péntek)
