Futó énekű víz
(Rácz Lilla emlékének.)
Eső, futó-énekű víz
mondj valamit a köveknek:
- akit most thanatosz elvisz
legszebb volt a szívemnek.
Hányszor álmodtam szépet
a fehérbotos lányról,
hányszor olvastam levélkét
a költőnő - Rácz Lillától?!
Hányszor szavaltuk verseit:
- "Enyém a próbaállomás!"
Helyét már nem pótolja senki,
s nem Lilla, ki helyébe állt.
Betűje hányszor hozott vígaszt
hányszor jóhírt.
- Nem ismertem őt;
mégis lelkem langy töve
véle dalolt, belőle nőtt;
most elment, itt hagyott árván,
lett Szivárvány, s rút fellegek
közül mosolya a látvány;
siratom Őt, kit nem ismerek.
Lilla, neved márványba rakja
dal s álmaiba beleszőtt,
és végtelen énekké nyújtott
egy gyászos szerda délelőtt!
( Galgahéví "1978. szeptember 20)
