Golgota
56 szele fúj
kint Amerikában,
s 500 magyar együtt indul,
fel a Golgotára
Megváltásra várva,
Szép erdélyországban
Ezrek indulnak magyarok,
Fel a Golgotára...
Krisztus a keresztről
Mondd hol van az álmunk?
száműzöttek magyar földről,
Megváltásra várunk...
Eljön majd egy új nap,
Várj csak szegény árva,
Egész nemzetedet hordjad,
Fel a Golgotára.
Legyen itt ki magyar,
Mind vigyázva állva,
S hallja meg az én szavamat,
Megváltásra várva...
S népünk milliói,
Egymás mögé állva,
Elindultak reményt hozni,
Fel a Golgotára.
S Krisztus a kereszten,
Könnyes szeme zárva,
Viharba borult ott minden,
Új csodára várva.
Hát hiába jöttünk,
Halott ajka zárva,
Most kihullik érted könnyünk,
Rá a keresztfádra.
Majd napokkal később
Szép Magyarországba,
Feltámadni jött az égből,
Csak egy jelre várva.
Már-már sokan várták,
Lelküket kitárva,
S lettek akik megtalálták,
Őt a kínhalálban...
Sok új Krisztus ébredt,
Több nagy kiáltásban,
Szívükben a szó megérett,
Az összetartozásban...
Minden új erőnek
Lett egy golgotája,
Mert sok magyar szív belőle,
Jobb világát várta.
S nem volt egy akarat,
Égi, földi lángban,
Így történt, hogy ennyi maradt,
A feloldozásban.
S Krisztus nézte-nézte,
Holdfénynél vigyázva,
Benne élt egy nemzet élte,
S a szent koronája.
Csak teltek az évek,
Szép magyar hazában,
Felharsant sok kérő ének,
S szállt a Golgotára.
Dalban magyar szóval,
Száz lakatra zárva,
Istenségnek szánt valóval,
Szállt a keresztfára.
S azóta csak vérünk
Folyk a Golgotára,
S Krisztust végső szókkal kérjük,
Megváltásra várva...
2008. március 23.
