Gondolkozz ember!
Látszatra minden változatlan.
Látszatra minden változik.
S a dolby surround változatban
van, aki csendről álmodik.
S van, ki e Földön, másra vártan,
neheztelőn néz Ég- felé.
Isteni trendet vél az árban,
s lelki békéjét így nyeré.
Látszatra minden változatlan.
Az ember él és szapora.
S e vég nélküli áldozatban
az Úrnak ajánlva sora.
S ha hisz s ha nem, globális vágyban
nagyra is nőhet! S jaj neki,
ha strucc-hitű léte hibátlan,
s vak-süket pózát élvezi!
S mert látszatra minden változik,
Kövület- ember-képe: vég!
Nem menekülhet pátoszig,
kinek a semmi-sors elég.
A Föld forog, s körötte minden,
mit ember felfog: más-világ.
Képzeletének gátja nincsen:
földhözragadott mániák.
Van, ki e földi rohanásban
emberként éli életét?
S gyümölcs-érésben, rohadásban
sem veszté el eszét, s becsét?
Jól hall és jól lát! S a tükörben
képe nem torzul el, hiszen
kincset sejt minden újszülöttben...
S hitét nem töré semmi sem.
Látszatra minden változatlan.
Születés, élet és halál.
Poklunkban rotyogó katlan!
S mosolyszünetkor áll a bál...!
Szerelem és (boldog) öregkor...
Baj és betegség megtalál.
S a pénz, erő! Örök szelektor.
S lelke, az érdek, hajt, szanál.
S ha minden látszatra változik,
mitől lőn más a földi lét?
S ki bűnös, majd gyón, és áldozik,
s halálig őrzi semmijét!
Csal, lop, és öl! Bilincse e kincs!
Más zsírján hízik! Súlytalan.
Vonzó forma? Mélyére tekints!
Alapja nincs, csak csúcsa van.
Egyenes út, a Kánaánig?
Emberi kézzel készítik.
Csak nézz és láss, az unokákig!
Tettekkel lelkük építik!
Göröngyös út cipel a hátán.
Rajta tipródsz, gyűlölsz, szeretsz...
S küzd éretted Isten, Sátán!
Gondolkozz ember, mit tehetsz?!
