Gulácsy mesevilágában
Mikor szeretek, szerepet játszom,
Maszkot viselek, hogy szeressenek,
S álarc alatt mást ne keressenek,
Vagyok rég, kinek szemekben látszom.
Mint mese-vásznon rokokó-rokon
Trilla, illat, emlék vagy csak álom,
Csontok nélkül, ha súlytalan járok,
Hajam, szobám, vágyam is rizsporos.
S Olivér megkéri Oliviát...
Múlt szépül, jövő, jelen parttalan,
Bűntelen a hazug, ha vigaszt ad,
S Na.conxypant arany leheli át.
Hogy szeress, ma szerepemet játszom,
Kárminok, korállok között keress,
Nézz arcomba és nagyon szeress!
Nézd! Élek, kinek szemedben látszom.
