Gyapjas és az elsüllyedt vár
Szépen tavaszodott már.
Március vége felé járt az idő és a vasvári portákon egyre több szó esett, a 4.Bárányfesztiválról. Természetesen, híre ment ennek, a négylábúak között is.
Volt az akolban egy juhocska, aki úgy döntött, nem szeretne az emberek lakomája lenni. Nyakoncsípte egyetlen báránykáját és világgá vitte őt.
Ahogy sétáltak, lassanként a Szentkuti Őstölgyes-bükkös hatalmas fái rajzolódtak ki a szemeik előtt. Úgy gondolták, jól fog esni a pihenés, az árnyas
fák alatt. Gyapjas, vidáman játszott az erdőben. Megcsodálta a forrást, és a kilátót. Délcegen járt a sétányon, mint az emberek.
Mikor, a csónakázótó partjára értek és meglátta a hatalmas kígyó szobrát,eltátotta a száját.
„Mi ez anya?" Kérdezte kíváncsian.
„Ez bizony, a Kígyókirály szobra Drágám!"
„Miért van kulcs a nyakában?"
„Várj csak, mindjárt elmesélem."
Élt egyszer egy gonosz földesúr, aki kegyetlenül bántotta, sanyargatta a birtokán élő embereket. Komor várat építtetett magának, ahová, feleségnek, a falu
legszebb lányát szánta volna!
Ő azonban, mást szeretett.
Ezért, mikor a lányka párja, csatában járt, a földesúr elment hozzá, birtokát felgyújtotta, Őt magát pedig elrabolta. Miközben lován, a vár felé vitte,
a lány, háromszor is megátkozta!
„Süllyedjen el a föld, ahová lép!" Kiáltotta a földesúrnak.
Mikor a várhoz értek, az hirtelenmegremegett és velük együtt a mocsár mélyére süllyedt.
Az Ifjú a csatából hazaér ve,párjához ment, az üszkös falak között csak egy Aranykígyót talált. Elvitte hát magával a mocsár szélére, ahová szerelmét ment
siratni!...
A kígyó hirtelen a víz bevetette magát, ahol gyönyörű királyfivá változott. Megkereste a lányt, de kivinni nem tudta, ígyhát ,Szerelme költözött a tóba
mellé.
Minden év Szilveszterén, megolvad a befagyott tó jege ,és pontban éjfélkor a Kígyókirály, a felszínre hozza a kastély kulcsát. Aki ezt, el tudja venni
tőle, megszabadítja átkától a várat, és a benne élőket....
„De szép és milyen izgalmas!" Mondta, csillogó szemekkel a bárányka.„Én is nagyon sajnálnám, az én Zizimet!"
„Igen?" Mosolygott sejtelmesen a juhocska, és megsimogatta barikája fekete fülét.
„Ő lesz majd a feleségem! ...Hm...Biztosan megmenteném, ha bajban volna!"...„ Én, majd kiszabadítom őket !" Kurjantotta hangosan, vidáman!
„Jól van te kis Hős! Ideje mostmár lefeküdni!"
Lassan esteledett már. A két szökevény az erdőbe húzódott és Gyapjas a sok sok élmény után, hamar elaludt! ..
Álmában, a Feneketlen tó partján sétált. Sötét éjszaka volt, hatalmas pelyhekben hullott a hó. Éjfél tájban, petárdák fényei világítottak a tóra, a jég
megolvadt és megjelent a Kígyókirály, nyakában a kulccsal! Gyapjas, biztos léptekkel közeledett hozzá, a vastag jégtakarón. A kígyó, kíváncsian figyelte,
mit csinál a bárányka. Semmi mást nem tett, csak szépen lassan, elkezdett sétálgatni a kígyó körül. Ez annyira bosszantotta a Kulcs Őrzőit, hogy hirtelen
kiugrott a tóból a jégre !
Gyapjas, csak erre várt! Gyors mozdulattal a kígyó farkára ugrott, aki ettől fájdalmában fejével felé csapott! A kulcs pedig, lerepült a nyakáról! Egyenest
a bárány lábai elé!
„Nagyon szépen köszönöm!"
„Ügyes voltál!" Sziszegte bosszúsan a Kígyókirály, azzal eltűnt a vízben.
A következő pillanatban, hatalmas morallyal emelkedett ki a vízből a csodaszép kastély. Kapuja kitárult és a két szerelmes lépett ki rajta. Boldogan csókolták
meg egymást és hálásan ölelték magukhoz megmentőjüket.
Természetesen, a lakodalom sem maradhatott el! Volt zene, tánc és boldogan éltek amíg...
Az álomnak itt végeszakadt, mert Gyapjas hatalmas zene-bonára riadt.
Elkezdődött ugyanis a Bárányfesztivál, hál istennek nélkülük!...
Ha, most ezt a mesét hallod, akkor Te is ott ülsz a résztvevők között!
Jó mulatást kívánunk!...
