Gyereknapra
Mily balga gondolat,
hogy a megfogant élet nem gyermek,
míg emberi formát nem mutat.
Hát, bánat-e a bánat,
amíg könnyed nem árad,
csak a sírás fojtogat?
Értéktelen-e a szerelem,
mikor épp csak lángra kap?
Rózsa-e a rózsa, míg bimbóz,
S szirmát nem bontja?
Megváltó volt-e Jézus kisdedként,
Az egyszerű jászolban?
Mily balga gondolat,
hogy a megfogant élet nem gyermek,
míg emberi formát nem mutat.
Tudod kisbabám, rajtam sokan nevetnének,
Ha tudnák, hogy gyermeknek nézlek.
Szeretlek nagyon én kicsi magzatom.
Úgy szeretném fogni a csöpp kezed
Látni, ahogy két szemed először rám nevet.
Hiányzol és hiányzik a válasz,
hogy mi az, mi minket egy életre elválaszt.
Csak néhány hétig hordtalak a méhemben,
De fáj, hogy nem látlak téged-e földi életben.
Ó, az ember, a homo sapiens,
Eldönti sokszor, hogy mi igaz, s mi nem.
Eldönti ostoba bölcsességével, hogy kinek jár halál
És kinek az élet.
Ki számít embernek és kit kell deportálni.
Mely magzat maradhat és melyet lehet abortálni.
Mily balga gondolat,
hogy a megfogant élet nem gyermek,
míg emberi formát nem mutat.
Miért hagytál el?
Miért nem vagy velem? Elvesztettelek,
És még csak a neved se tudom.
Vártalak örömmel és hittel, bár sose láttalak,
Nem jöttél, nem szóltál, nem üzentél,
Nem tudom meg soha, hogy miért nem születtél.
Visszafordultál, elmentél, meghaltál, vagy elvesztettelek?
Nem tudom, mi a helyes szó,
De, elengedlek, mint Atya a tékozló fiút
Hittel remélve, hogy a mélységből van kiút.
Bár nem tarthattalak sohase karomon,
Eszembe jutsz majd mindig,
ha pici, meleg gyermektenyér,
simít az arcomon.
2011. május 29. vasárnap
