Gyilkosok
Gyilkosok vagytok ti mind!
Nem vigyáztatok rám!
Beteg vagyok érzem, tudom;
Nem törődtök velem!
Félredobtatok,
Mint egy koszos rongyot!
Így könnyű bánni a lelkemmel.
Nektek mindegy!
Úgy kell nekem,
Mért hiszem azt, hogy mindenki velem.
Már nem hiszem, már késő.
Bár a lélek örökké épülő,
Az enyém soha, soha nem felejt,
Csak megbocsájt, s vádat ejt.
Haragudni nem tud;
A harag benne fellobban, aztán...
Kialszik, mint a láng.
Ám belőle nehezen múlik a szeretet,
Azt onnan kitépni nem is lehet.
Nem is bántom, hagyom, hadd legyen
ott, mert kiszakítani nem tudom,
de majd lesz egy, aki megteszi,
nem is más, mint maga Zoli.
(Pest, 95. 05. 03. szerda)
