Gyógyítani szavakkal is lehet
A könyvtárban kellemes, hűvös volt az idő, odakint azonban tombolt a hőség. Már napok óta tartott a 34-36 fokos kánikula.
Nagyon szeretek könyvtárosként dolgozni, hivatásom egyben a hobbim. Már gyerekként rengeteget olvastam, születés- és névnapomra, karácsonyra mindig könyvet kértem családtagjaimtól, barátaimtól. Egyértelmű volt számomra, könyvekkel szeretnék foglalkozni.
Hadd meséljem el egyik olvasónk megható történetét. Péntek délután megszólalt a kis csengettyű, s belépett Edit. Kérdeztem, segíthetek-e valamiben, de ő csak nézelődni szeretett volna.
Láttam rajta, hogy bánatos, le van törve, alig tudja a zokogását visszafojtani. Hagytam egy darabig keresgélni, aztán valami azt súgta, hogy menjek oda hozzá.
- Ne haragudjon a tolakodásomért, látom, milyen rossz passzban van, tudok esetleg segíteni valamiben?
- Nem is tudom...
- Szívesen beszélgetek Önnel egy kicsit, van időm.
Leültünk egy-egy kényelmes fotelba.
- Mi bántja ennyire?
- Napok, sőt hetek óta borzasztóan rossz a hangulatom, a közérzetem. Nincs kedvem semmihez, hamar elfáradok, könnyen elfogy a türelmem.
- Nincs semmi az életében, amiben sikert ért el?
- Talán ez az, mostanában nincsenek sikerélményeim, mindig másoknak akarok megfelelni, s érzem, nem jutok előbbre.
- Kérte már valaki segítségét?
- Nem, ide is csak azért jöttem, hogy összeszedjem kissé a gondolataimat.
- Remekül tette, hogy ide jött. A könyvek a legjobb barátaink. Tanítanak, szórakoztatnak, mulattatnak; nem aláznak meg, nem űznek gúnyt belőlünk, nem nevetnek ki bennünket, hanem tanácsokkal segítenek, hogy szebb legyen az életünk. Takaros külsejükkel, finom illatukkal, s a bennük lakozó gondolatokkal hívogatnak bennünket.
- Annyi a könyv, nem tudom melyiket is választhatnám a lelki problémámra.
- Ne aggódjon, ezért vagyok itt! Örömmel segítek!
Felálltam, s magabiztos léptekkel mentem a könyvsorok között. Pontosan tudtam, melyik műre van most szükség, egy igaz történetre. Helen Keller írta: „Csöndes, sötét világom" címmel.
- Fogadja meg a tanácsomat, olvassa el ezt az életrajzot, nem fogja megbánni.
- Nincs túl sok időm.
- Annyit elárulhatok Önnek, hogy ha elkezdi ezt a történetet, nem fogja tudni letenni. Három hét alatt bőven kiolvassa!
- Rendben, mit árthat?
Elváltunk, s csak remélni tudtam, hogy beszélgetésünk és a kikölcsönzött könyv a segítségére lesz.
Három hét múlva Edit visszajött hozzám. A változás meglepett, az arca csupa mosoly, sugárzó, boldog, elégedett tekintet.
- Látom, tetszett a könyv.
- Helen Keller élete maga a példakép. Siket-néma-vak létére csodálatos dolgokat vitt véghez, tanulni lehet tőle a türelmet, kitartást, céltudatosságot. Elég volt tehát az önsajnálatból! Helen siketen és vakon élte életét, tele megpróbáltatásokkal, mégis megtalálta a belső békét, derűt és harmóniát.
A 172. oldalon egyik mondata különösen megérintett:
"Most látom át, hogy milyen önző, kapzsi lány voltam, mikor azt kívántam, hogy az én boldogságom pohara csordultig legyen tele anélkül, hogy meggondoltam
volna, hány emberé üres egészen. Szívemből szégyellem meggondolatlanságomat."
Szörnyen restelltem magam, hiszen én sokkal, de sokkal több mindennek örülhetnék, s eddig nem tettem!
- Helen szavai különleges receptek a lelki problémákra. Egyébként az interneten még számos idézet olvasható tőle.
- Nagyon köszönöm Önnek! Most már tudok örülni az egészségemnek, a mindennapjaimnak, az egész életemnek! Elhatároztam, hogy segíteni fogom azokat az embereket, akiknek hiányzik mindaz, ami Nekem megadatott. Most már sikeresnek és hasznosnak érzem magam! Legközelebb is jövök ide, mert minden egyes könyvvel okosabb leszek.
Ez aztán a fantasztikus átváltozás, felemelő szakma az enyém.
Árvay Mária
