Gyulán jártam
Kedves Mindenki!
Idei utazásaim sorát folytatva - A látásunkért Alapítvány meghívásának
eleget téve - június 23 és 26 között a
Körösök vidékén töltöttünk 4 napot. Az új emberekkel való megismerkedés
lehetősége, e-mail-ban, "Skype"-n már
kapcsolatba kerültekkel a személyes találkozás alkalma okozta kiváncsi
izgalmakat még az sem csökkentette,
hogy egy másik kikapcsolódási lehetőség Szántódon ugyan erre a hétre esett
és hát két helyen egyszerre nem
lehettünk.
* 2011.06.23. csütörtök
* Az utazás
Reggel háromnegyed 5-kor indult a nap. A készülődés utolsó perceibe
csilingelt bele 6:42-kor a kapu telefon:
Magony Ica, Kiss Tivadar páros megérkezett Pátyról.
"Jézus Mária! Még nem vagyok kész!" - kiáltott fel feleségem, de
útitársaink sem akarództak bejönni az
utcáról. A hiányzó műveleteket - ezt oda, azt ide - után még a megbeszélt 7
óra előtt a kocsiban ültünk. Egy
kis vakos navigálás részemről az Istenhegyi útról a régi 5-öshöz és
robogtunk Kecskemét felé. A város
centrumában néhány percre leparkoltunk, és amíg Tivadar a kiutat, azaz a
Gyula felé vezető 44-es főutat
kérdezte, párom megismerkedett a művelődési házzal, pontosabban annak
mellékhelységével...
Elhaladtunk a repülőtér mellett, majd Lakitelken áthajtva legközelebb már
csak Szarvason, a Főiskola előtti
parkolóban álltunk meg. Egy kis séta a Holt Körös partjára, meghallgattuk a
kuruttyoló békákat, majd
vissza ballagtunk a kocsihoz és meg sem álltunk. Gyula város főteréig. Az
utazási idő gyorsan elszállt, hiszen
Tivadar anekdotázó stílusa mellett a többiek sem voltak híján a beszélgető
kedvnek és még bizonyára több száz
kilométerre elegendő témánk lett volna ...
* Gyula (település)
Koordináták:
é. sz. 46° 38′ 34″, k. h. 21° 16′ 7″
Gyula városa az Alföld dél-keleti részén, Békés megyében, a Fehér-Körös bal
partján található, közvetlenül a
román határ mellett. A Gyulai kistérség központja. Elhelyezkedésére
jellemző, hogy Magyarország legmélyebben
fekvő területén, nyolcvannyolc méter tengerszint feletti magasságban, sík
vidéken fekszik. A térség éghajlata
mérsékelt, kontinentális jellegű. Legközelebbi szomszédos város Békéscsaba,
amely a 44-es főúton, 16
kilométerre nyugatra érhető el.
2001-ben a város lakosságának 95%-a magyar, 2%-a román, 2%-a német és 1%-a
egyéb (főleg cigány, szlovák és görög)
nemzetiségűnek vallotta magát.
A Fehér- és a Fekete-Körös hazánk legtisztább vizű folyói közé tartoznak; az
itt található folyópartok, erdők
- amelyeket mára védett területekké minősítettek -, tájkép tekintetében
különösen szépek. Maga a város sok
parkjával, műemlékével, valamint hangulatos utcáival, és nem utolsó sorban
világhírű fürdőváros-jellegével
jelentős turisztikai szereppel bír a gyulai kistérségben.
Gyula 1970 óta fontos közúti határátkelőhely: Arad - Bukarest irányában
Romániával határos, illetve fontos
útvonalat biztosít ugyanebben az irányban a Balkáni államok felé. A
magyar-román határszakaszon máig Gyula az
egyetlen olyan határátkelő, amelyhez fejlett városi infrastruktúra is
kapcsolódik.
* Csütörtök megérkezés
Fél tizenkettő körül léptünk be az Erkel Ferenc Zeneiskola Kollégiumába,
ahol Holl Józsefné Jolika és Alt Ilona,
az alapítvány kurátorai fogadtak minket. Régi ismerősök - Tarcsafalvy
Attila, Zwatt Henrik - mellett eleddig
listákról, iwiw, facebook közösségi oldalakról ismert kapcsolatok
elevenedtek meg hús-vér emberekké. Jolika
férje és Tivadar révén a csomagok hamar a szobánkba kerültek és korgó
gyomrunk figyelmeztetett az ebédidőre.
Párommal a Tarcsáék felfedezte közeli Sörpincét céloztuk meg lépteinkkel. A
lépcsőkön le helyett a
kerthelységet részesítettük előnyben és jó választásnak bizonyult. A
négyszemélyes kerti asztal szabad két
helyére Győri Sándorné Ilike és kísérője, Zsóka telepedett le. A gyors
kiszolgálás ellenére maradt egy kis idő
ismerkedésre is. A menükből a csont leves, rántott szelet sült krumplival,
káposztával töltött paprika
savanyúsággal nagyon jó ízű volt. Nejem üdítővel, jómagam egy korsó soproni
sörrel pótoltuk a nyári meleg
okozta folyadék vesztességet. A kollégium felé bandukolva még egy fagyi
nyalással oldottuk meg a desszertet.
Annyira otthon éreztem magam az első nap délután, hogy még egy másfél órás
durmolást is beiktattam a programba...
* 16-19-ig városnézés Fazekas Gézával
A tervezett időpontnál egy órával előbb érkezett Géza az Anna nevű, 11 éves
unokájával és a hosszú sétát
követően több mint fél órával később búcsúztunk el tőlük a kollégium
kapujában. A rengeteg látnivalót
megelőzően nyugdíjas idegenvezetőnk - egyébként a vendéglátó alapítványnak
kurátora is - kis előadást tartott a
kollégium első emeleti társalgójában. Részben a Gézától hallottak, részben
más forrásokból foglaltam össze a
következőket:
Gyula neve a történészek szerint kétféle eredetű lehet:
• Az első eredetelmélet szerint a honfoglaló magyarok katonai vezetőjének, a
gyulának a tisztségére utal,
akinek törzse, vagy annak egy része lehet hogy ezen a területen telepedett
le.
• A másik elmélet szerint, a város helyén álló egykori monostort egy Gyula
nevű főúr alapította Gyulamonostora
néven, és innen ered a város későbbi elnevezése.
Általánosságban ez utóbbi elmélet vált elfogadottá.
Az őskortól Gyulamonostoráig terjedő időben a következőket említhetjük meg:
Az első, akkoriban itt letelepült újkőkori emberek időszámításunk előtt 5000
évvel jelentek meg ezen a tájon.
Ettől fogva viszonylagos állandósággal létezett település, melynek
folytonosságát réz-, bronz-, és vaskori
leletek is bizonyítják. Az első jelentősebb nép, a szkíta népcsoport, a
vaskorban jelent meg itt, majd őket
követték a kelták. A népvándorlás idején, 500 körül a szkítákkal rokon
szarmaták érkeztek a majdani Gyula
területére. Több száz évig tartó ittlétüket a népvándorlás olyan különböző
germán népei váltották fel, mint a
vandálok, és a Visztula mentéről kimozdított gepidák, akik később Attila
idején hun fennhatóság alá kerültek. A
germán népek után az avarok voltak a következő letelepedők, s ittlétük
hosszabb nyugalmi időszakot jelentett, amely egészen a
honfoglalásig tartott.
Gyula első hiteles említése Károly Róbert 1313-ban kelt két oklevelében
történik. Ezekben a „kiskirályok" ellen
hadakozó uralkodó Gyulamonostorán keltezett, s kiderül általuk, hogy Gyula
helyén egykor monostor állt. Két
évtized múlva, 1332-ben a település már Gyula néven szerepelt a krónikában.
Károly Róbert több kiváltságot adott
a városnak: bíró és elöljáró választási jogát, valamint a fontos
vásártartási jogot. Zsigmond vámmentességet
adott a polgároknak, de a kiváltságok kiterjesztését Maróti is tovább
folytatta; ezután a város már maga
szedhette adóját, s polgárai felett maga bíráskodhatott. Maróti egyébként is
sokat tett a város felemelkedése
érdekében: ekkor kerültek Gyulára a Ferenc-rendi szerzetesek, s az ő
idejében épült a gyulai vár. Mátyás király
1476-ban a város addigi kiváltságait megerősítette és a lakosok
vámmentességét az egész országra kiterjesztette.
1526-ban a mohácsi csatavesztés után bekövetkezett kettős királyválasztást
pártharc követte, mely a környék
pusztulását vonta maga után. 1552-ben végleg Ferdinánd kezére került, s
ettől kezdve „Vég-Gyula" vára
kimondottan a török elleni harcokra készült fel. 1552-ben Temesvár eleste
után a megye déli részén már a török
volt az úr, néhány év múlva pedig, Szulejmán szultán harmadik (utolsó)
hódító hadjárata alkalmával 1566-ban
végül Gyula is elesett, s megkezdődött a török százhuszonkilenc éves uralma.
A tartós visszatelepülés a kuruc szabadságharc leverése után vált lehetővé,
ezért 1714-től számítjuk Gyula török
utáni történetét. Ekkor 20 magyar család, majd román és német családok
betelepülésével kezdődött meg a lassú,
reform kor kezdetéig tartó fejlődés. A reformkori társas élet ma is meglévő
emléke a Százéves cukrászda. Az
iparosodásnak, a kereskedelem fejlődésének és a kultúra kibontakozásának
számos műemlékét találhatjuk a mai
Gyulán. 1770-ben kezdte meg működését a "Megváltó" gyógyszertár és 1846
május elsején a kórház fogadta első
betegeit.
Az 1848-49-es események sorából álljon itt a következő részletes
összefoglaló:
A szabadságharc végén szomorú esemény színhelye lett a város. A világosi
fegyverletételkor a magyar sereg
tisztjei megtarthatták oldalfegyvereiket, s az oroszok Sarkadra, majd
Gyulára kísérték őket. Az oroszok
megszállták a mai Megyeház, Város- ház, Kossuth Lajos és Nagyváradi utcákat,
a foglyokat pedig a mai Groza park
helyén, sátrakban helyezték el. Anrep tábornok és vezérkara a várban
szállásolta el magát. Az oroszok jól
bántak a magyar tisztekkel. Eltávolították a grófi kastély elől az osztrák
őrséget, együtt mentek a Korona
vendéglőbe, ahol a cigánnyal a Rákóczi indulót és a Kossuth-nótát húzatták,
senki sem gondolt arra, hogy a
foglyok valaha is az osztrákok kezébe kerülnek. A fogolytábort alig őrizték,
Vécsey ezredének tisztjei polgári
ruhát öltve el is menekültek. Az aradi tizenhárom vértanú közül (a hagyomány
szerint) kilenc volt Gyulán:
Aulich Lajos,
Damjanich János,
Kiss Ernő,
Knezich Károly,
Lahner György,
Lázár Vilmos,
Leiningen-Westerburg Károly,
Nagy-Sándor József, és
Török Ignác.
A tábornokokat magánházaknál szállásolták el, csupán Damjanich és Lahner
volt köteles a várkapu melletti
cellában tölteni az éjszakát. Damjanich felesége már régóta a kastély
vendégeként Gyulán tartózkodott, míg
férje a táborban volt. Augusztus 21-én Rüdiger tábornok hozta Paszkievics
parancsát, hogy a honvédtiszteket le
kell fegyverezni, és át kell adni az osztrákoknak. Augusztus 23-án reggel a
kastély és a vár közötti téren
megkezdődött az 1300 honvédtiszt lefegyverezése, s tartott körülbelül 10
óráig. Másnap, 24-én az oroszok
átadták a tiszteket az osztrákoknak, akik 200 szekérrel szállították őket
Aradra.
1855-ben minden addiginál pusztítóbb árvizet élt át a város. A tanyákkal
együtt körülbelül másfélezer ház
került víz alá. A pusztítás borzalmas volt. Ha „... a medrét egyre iszapoló
Fehér-Körös folyása ezután is a
városon keresztül meghagyatik... Gyula megszűnik lakóváros lenni" ez volt az
árvíz tanulsága. El is határozták a
Fehér-Körös új, városon kívüli mederbe terelését, s két év alatt megásták a
Körös-csatornát (az abszolutizmus
korának legnagyobb földmunkáját), azt a medret, melyben a Fehér-Körös ma is
folyik. A neoabszolutizmus 1859-re
meggyengült, majd 1867-ben létrejött a kiegyezés, amely megteremtette a
kapitalista fejlődés felgyorsulásának
politikai feltételét. 1863-ban megalakult a Békés- megyei Takarékpénztári
Egyesület, 1872-ben pedig a Gyula
vidéki Takarékpénztár. A közlekedés azonban elmaradt a kívánt
követelményektől. Kövezett országút nem volt a
megyében, az 1858-ban megnyílt pest-aradi vasút elkerülte Gyulát, a város
csak 1871-ben kapott vasutat a
nagyvárad-fiumei vasútvonal megnyitásával. Eközben az új közlekedési
csomópont Békéscsaba lett, s ez
meghatározta Gyula további fejlődését is. A gyárak közül a legjelentősebb az
1900-ban alapított harisnyagyár,
1908-ra temesvári leányvállalatával a Monarchia legnagyobb harisnyagyárának
számított.
Az elemi iskolai oktatás egyházanként külön-külön folyt: római katolikus,
református, ortodox. 1857-ben a
rajztanítás bevezetését tette kötelezővé a helytartótanács. A belvárosi
iskola rajztanári állását Karl Fischer
bécsi festő nyerte el. Három év múlva hozzá járt rajzórákat venni Munkácsy
(Lieb) Mihály. 1874-ben nyílt meg a
polgári fiúiskola, a gimnáziumi oktatás csak 1903-ban kezdődött s 1904-ben a
polgári leányiskola nyitotta meg
kapuit.
A 20. század eleji növekedést viszont megállította a világháború. A trianoni
békeszerződés érzékenyen érintette
Gyula gazdasági életét. A gazdasági hátteret jelentő 30 község közül csupán
négy maradt meg az ország területén,
ráadásul nyugati és déli irányban Békéscsaba vonzáskörzete érvényesült.
A kiadós szellemi munícióval felvértezve Géza és Anna unokája vezetésével
elindultunk a több mint két órás
gyalogtúrára. A kollégiumtól a Fehér-Körös partjára érve hallgattuk a békák
kuruttyolását. Ugyan úgy brekegtek,
mint a szarvasiak. Áthaladtunk a Kapos híd alatt, egy pillanatra megálltunk
a csónakázók és vizi biciklizők
paradicsománál, jellegzetes hangzavar fogadott minket: a fürdőző gyerekek
élvezték a lubickolást, majd
megpihentünk a Csiga parkban, a körpavilonban. Géza tartott ismeretterjesztő
beszámolót a színjátszás
történetéről. Mint mindig, most is Anna kis unoka súgott a nagyapjának: "Még
ezt is mond ..." varázsmondattal
kezdvén a kislány alaposan rajta volt azon, hogy ki ne maradjon valami a
rengeteg információból. Köszönjük Anna!
Átsétáltunk egy hídon, a szobor parkban csak Ady nevére emlékszem,
érintettük a kastélyt, körbe sétáltuk a
várat és már nagyon örültünk a hosszú városnézés után, amikor a
szálláshelyünkre értünk.
* 19.30 vacsora, ismerkedés a szállás helyen
A kiadós csavargástól fáradt társaságot az alapítvány munkatársai és lelkes
külső segítők munkájával hatalmas
zsemlék belsejében a nevezetes gyulai kolbász szeletek, töpörtyűk, paprika
és paradicsom várta és mindezt
leöblíthettük finom teával. Szóval jól laktunk a vacsorával. Aztán Jolika
beszélt a "Látásunkért"
Alapítványról, annak létrejöttéről 1993-ban, történetéről és céljairól.
Elsorolta A Látásunkért alapítvány
kurátorait:
dr.prof. Janáky Márta szemész
dr.Soproni Mária szemész főorvos
dr.Horváthné dr.Barta Edit jogász
Nádasdy Lászlóné közgazdász
dr.Nagy Beáta fül-orr gégész
Alt Ilona civil szervező
Fazekas Géza MVGYOSZ városi klub vezető
Holl Józsefné mindenes
Mindenki korán kelt a Gyulára utazás érdekében így nem kellett kétszer
mondani az "Irány az ágy!" jelszót és
nyugovóra tértünk.
* 2011.06.24. Péntek
* 8.00-kor reggeli
Pirkadatkor még forgolódtam az ágyban, de aztán sikerült visszaaludni.
"8 óra!" ébresztett feleségem és a folyóson élénk mozgolódás volt hallható.
Nyomás a fürdőszobába és kapkodó
haptákba vágással nyomultunk az ezúttal reggeliző helységnek használt
társalgóba. Ekkor derült ki, hogy nincs
még fél 8 sem - páromnak sikerült elnéznie az órát ...A reggeli traumát
néhány csepp szilvorum a valamikori
Hoffmanéhoz hasonlóan gyógyította.
Hatalmas, friss, meleg, békün szalonnás péksütemény és mákos rétes kárpótolt
a riadókészültségért, melyet az
úgynevezett albán pékségből hoztak a 27 résztvevő számára. Finom boci tej
fogyasztása fokozta a kulináris
élvezeteket.Végül a több adag fekete kávé helyre billentette kissé megviselt
lelki egyensúlyomat. Az előző este
elmaradt a "Mindenki mondjon 1-2 mondatot magáról!" társasjátékot is
bepótoltuk és így egymást is jobban
ismerve vágtunk neki az aznapi programnak. A társaság egyik fele kidőlt az
előző napi város túrától, míg a
vállalkozóbb, szívósabb másik fele neki indult Alt Ilonával és a 9 éves Nóra
Rebeka nevű kislányával a közeli
buszmegállónak.
* 9.00-kor indulás a gyulavári Kastélymúzeumba
A helyi közlekedésben 4-es számmal jelzett buszra vártunk, amely a vasút
állomás és a gyulavári kastély között
közlekedett. A végállomáson szinte már mi voltunk a járművön. Betódultunk a
előcsarnokba és az alapítvány
számára kiállított, csoportos látogatásról szóló számla elkészülte után
birtokba vettük a terepet.
Lényegében két részre osztható a látnivaló: rögtön a Himnusz terembe
léphetünk be. Itt sok ország himnuszával
kapcsolatos ismereteket lehet elolvasni és fülhallgatókon keresztül meg is
hallgathatjuk azokat. Az Írországi
utazásunkra emlékezve az ír himnuszra voltam kíváncsi, de sikertelen volt a
"Lehallgatás" gomb megnyomása. A terem közepén egy nagy asztal áll és
tulajdonképpen a székek és az asztal között haladtunk körbe. Az egyes
székekhez tartozó fülesek egy-egy himnuszhoz is tartozhattak. A terem ily
módon alkalmas több nyelvű
konferencia tartására is. Már a román, német, magyar nemzetiségi bútorokat,
tárgyakat és eszközöket bemutató
termek egyikében jártunk, amikor valakinek sikerült egy himnuszt
megszólaltatnia. A néprajzi vonatkozású
kiállítások mellett vadászattal, halászattal kapcsolatos látnivalók
egészítették ki a vizuális élménysort.
Vissza felé ugyan az a busz szállított minket, de most a kórháznál szálltunk
le és sétáltunk az ebédelés
helyszínére.
* 13.00-kor ebéd Family étterem
Az utcai hőségről belépve a hűvösebb terembe és letelepedve az u alakú
asztalhoz - az első kellemes élmény egy
hideg pohár ásványvíz formájában ért minket. Ebből mindjárt repetáztam is. A
menü hűtött GYÜMÖLCS
LEVESSEL KEZDŐDÖTT, MAJD SÜLT CSIRKECOMB rizzsel. Többeknek hiányzott a
savanyúság - Jolika hangot
is adott ebbéli kifogásának a vendéglősnek, de ez már utólag nem volt
orvosolható. Együtt vonultunk át az
Egészség házba, az Alapítvány jelenlegi telephelyére.
* délután szabadfoglalkozás
Miután megkapták beszélő mérlegeiket azok, akik előzetesen kértek ilyen
szerkentyűt, három részre szakadt a jól
lakott társaság: néhányan a várat vették célba, egy csoport Tóth Jánosné
Julikát látogatta meg otthonában,
többen a kollégium felé vettük az irányt. De mielőtt elindultunk volna
Eszterrel, életem párjával - Jolika
invitálására felmásztunk az első emeletre megszemlélni az ő minden napi
tartózkodási helyét, az alapítvány
iroda helységét. A tetőtérben kialakított hosszú terem melegen fogadott
minket. A beindított klíma fél óra után
már éreztette hatását. Helyet foglalhattam a főnöki székben,
megsimogathattam a tárgyakat, eszközöket,
számítógépet és tartozékait. Egy kicsit arrébb a Braille írógép vonta magára
a figyelmet és Jolika élve az
alkalommal - rögtönzött bemutatót tartott. Befűzte a speciális papírt, majd
vezényelte nekem, hogy a 6 pontot
jelentő billentyűket, illetve a szóköz billentyűt hogyan nyomkodjam. Közben
természetesen a produkált jeleket
is tapintani kellet, így győződve meg a sikeres leütések következményeiről.
Számomra élmény volt ez a kézzel
fogható tapasztalás, de a jelenlévő Szarvasné Marika hangjában némi
csalódottságot véltem felfedezni, amikor
megjegyeztem: minden tiszteletem a Braille írást ismerők és használók iránt,
de nem tervezem hátralévő életemben
ennek a technikának az elsajátítását. Nem csak azért, mert 60 felett a
bütykeim érzékenységének fokozására
fordítandó órákat sajnálom, nem csak azért, mert a megszerezhető információk
mennyiségét keveslem, minőségét
kifogásolom. A számomra fontos információk 99.9 százaléka számítógépen
megtalálható. A minden napi életben
szükséges információ némi renddel és emlékező képességgel megoldható és ha
az ember figyelmes, a betartható
rendre odafigyelő családban él - számomra szükségtelen a csak általam
érthető jelölés rendszer alkalmazása.
Mivel Eszteremmel kihagytuk a mazsorettek és borlovagok felvonulását,
elsőként indultunk a szálláshelyünkre
- megkaptuk az épület belső kapujának kulcsát, valamint a külső kapu
beeresztő kódját. Hát az utóbbi nem működött.
Ahogy tanácstalanul álldogáltunk éppen a belső udvarba parkolni igyekvő
autós szólított meg minket segítségét
felajánlva. Miután tisztáztuk a helyzetet, megengedte, hogy az autós
bejáraton menjünk be. Szobánkba
érve jeleztem Jolikának a problémát: mi nem tudunk kijönni, az utánunk
érkezők nem tudnak bejönni a hibás kód
miatt. Mire felébredtem egy kis szundikálás után - a harmadik vagy negyedik
jelszó jónak bizonyult és már
készülődhettünk az esti programra.
* 19.00-kor vacsora Family étterem élőzenével, tánc kimerülésig
Kora este megérkezett az immár szabad kapubejáraton keresztül a Novák
házaspár. A jelenlévőknek bemutatva és
beszélgetésbe elegyedve hamar elszállt az idő. Azonban a jó idő is
eltávozott és dörgés, villámlás, eső
közepette Novák Attila mentette meg a helyzetet: 5 fordulóban szállított
minket a vacsorázó helyre - így
mindenki szárazon jutott az esti táplálékához.
A vacsora nagyon finom húslevesből, töltött húsból, krumplipüréből és
káposzta salátából állt. Most tehát nem
hiányzott a délben reklamált savanyúság sem. Evés után beindult a zene, egy
szintetizátoros férfiú énekelt
magyar nótát és nosztalgikus tánczenét.A jelenlévő férfiak többségét
elkapták nőtársaim és akinek nem jutott
fiú táncos az hölggyel ropta , miközben fergeteges kórus kísérettel
támogatták meg az egy szál énekest. Tíz óra
előtt álltunk fel nejemmel az asztaltól és neki indultunk a fényes
éjszakának. Az esős időnek már nyoma sem
volt és a kivilágított szökőkutak, na meg egy csacsi fogat hangulatos esti
sétát varázsolt számunkra.
Világszínvonalú fürdővárosban éreztük magunkat.
* 2011.06.25. Szombat
* 8.00-kor reggeli
Ma is elnézte párom az időt, így már talpon voltunk, amikor Henrik megtalált
a szíverősítővel. Kiadós reggeli
illetve feketekávé mennyiség után Bálint Györgyné Erzsók vezényletével
nekivágtunk a mai programnak.
A Várfürdő az alföld egyik legmodernebb, európai színvonalú strand- és
gyógyfürdője, mely 19 medencéjével a
Magyar Fürdőszövetség által minősített legmagasabb kategóriájú,
négycsillagos strand- és gyógyfürdő minősítést
nyerte el. Az Almássy kastély 8,5 hektár területű ősparkjában található.
A Várfürdő vize alkáli-hidrogénkarbonátos-kloridos gyógyvíz. A magas ásványi
anyag tartalma miatt barnás
árnyalata van. A gyógyvíz 1958. szeptember 17-én jutott először felszínre
és hat mélyfúrású kútból nyerik.
A kutak közül a legmélyebb 2500 méter. A fürdő 72 fokos vizét az
egészségügyi miniszter 1969-ben gyógyvízzé,
1971-ben a fürdőt gyógyfürdővé és 1985-ben a gyógyfürdő környékét
gyógyhellyé nyilvánította. A víz mozgásszervi
megbetegedésekre, balesetek utáni rehabilitációs kezelésekre, helyi
idegbántalmakra és gyulladásos
nőgyógyászati betegségekre alkalmazható kiváló hatással.
Egy fürdőbéli biztonsági ember vezette a csoportunkat üres padokkal is bíró
részre. Letelepedtünk és a bátrabbak
vízbe vetették magukat. Nem igazán tombolt a hőség, így Jolikával egy cirka
másfél órás úgynevezett
"munkaértekezletet" tartottunk. A sok mozgástól, a jó levegőtől éhes csapat
az egyik étterembe vonult, ahol a
különböző sütő, főző berendezések dudálása, kigyulladása okozta izgalmakkal
fűszerezett ebédünket elköltöttük.
Az étkezés után elköszöntünk Magony Icáéktól, akik még szombat délután
családi program miatt Kiskőrösre indultak,
valamint elválltunk a többiektől is. A Novák Ibolyáékkal való, fürdő előtti
találkozóig elfogyasztottam egy
korsó sört, kávét, sőt még egy futó viharos széllel kísért zápor is
belefért.
Négyesben készültünk meglátogatni Tóth Jánosnét Julikát, mely programot már
hetekkel ezelőtt leleveleztünk,
"Skype"-n keresztül egyeztettünk. Julikánkat nem ismerőknek el kell
mondanom, hogy ez a nagyszerű ember és az ő
nem kevésbé nagyszerű Julcsi lánya a poklok poklából kapaszkodott vissza
szeretetünk és megbecsülésünk
középpontjába. Julika ugyanis betegsége következtében elvesztette látását és
lábait is amputálták egy évvel
ezelőtt. Most újra építi életét lánya hatalmas segítségével és keresnem kell
a szavakat bámulatos teljesítményük
méltatására. Na de vissza térve a történésekhez, idézem Ibolya egyik
levelét:
"a földszintes kis házak előtt a Kisebbik Julika jött elénk és bevezetett
édesanyjához. Bár Miklós tanította
már Őt, még nem találkoztak eddig. Kölcsönös bemutatkozások után kezdtünk el
beszélgetni és úgy elrepült az idő,
hogy észre sem vettük.Közben finom házi szilvapálinkával, meggyszörppel és
sós süteményekkel kínáltak minket.
Nagyon jól éreztük magunkat és talán egy kicsit Julika magányát is sikerült
enyhíteni egy időre."
A levél idézethez csak annyit fűznék hozzá, hogy készültem erre a randevúra
és örülök, hogy megvalósult. A
Julika lelkemet eszem ágában sincs sajnálni - ellenkezőleg irigylem azért az
emberi tartásért, amelyet kevesen
képesek felül múlni! Ez lehet az a varázs, amiért sokan sokféle keppen
keressük Vele a kapcsolatot.
A késő délutánban maradt még időnk egy rövid programra.
* Erkel szülőháza
Gyulán született Erkel Ferenc, az egyik legnagyobb magyar zeneszerző a
nemzeti opera megteremtője, himnuszunk
zeneszerzője, akinek a szülőháza ma múzeum. Szobra a százéves cukrászda
előtt az Erkel-téren található. Érdemes
megnézni az egyes Számú Általános Iskola épületét, mely még ma se vesztette
el egykori szépségét. Az
emlékházban számos fontos dokumentum és emléktárgy található a zeneszerzővel
kapcsolatban: szobaberendezéseket,
iskolai osztálytermet, korabeli tankönyveket, kottákat, plakátokat, színházi
jelmezeket. Nagyon érdekes és a
múlt levegőjét, atmoszféráját sugárzó kiállítás volt.
* Búcsú este
A konyhában fellelhető hideg élelmet elpusztítottuk, beszélgettünk,
viccelődtünk és aki még bírta, Bálintné
Erzsók unokája által hozott zenére még ropta a táncot. A jókedv most sem
hiányzott, de a napközben lezajlott
fürdő látogatás, na meg a másnapi hazautazás már éreztette hatását.
* 2011.06.26 Vasárnap
Gyűszű száj azaz Henrike ezen a reggelen is megtalált és a cseppek békésen
megfértek az utánuk érkező
joghurttal és zsemlével. A csomagolás és a búcsúzkodás váltogatták egymást,
de Tarcsáéknak sikerült úgy
elindulni, hogy mire kinéztem a szobából - már csak hűlt helyüket találtam.
Aztán megérkezvén Ibolyáék - még
bele hallgattunk Jolika egészségügyi kiselőadásába, majd mi is elköszöntünk
a még jelenlévőktől.
Hasznos volt a találkozó. A 60 tagú "szem-telen" listáról 10 ember volt
jelen kísérőjével, plusz Julika, akit
sokan meglátogattunk. Beszámolóm készítése idején további 6-7 tag került
felvételre és így már több min egy
negyede a tagságnak személyesen is ismeri egymást. A "Látásunkért"
Alapítvány szempontjából is volt hozadéka az
idei találkozónak. A három éve folyó oktatás tanárai és kliensei személyes
kapcsolat felvétele további oldott
hangulatot alapoz meg a közös munkában.
Köszönet a lehetőségért! Köszönet a szervezésért! Köszönet a kivitelezésért!
ám a mi utazásunk még nem ért véget. Csatlakoztunk Ibolyáékhoz és Budapest
helyett Sarkad felé indultunk.
Átlépve a magyar-román határt az átkelőtől még 14 kilométerre lévő úti cél
felé igyekeztünk.
Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha)
város
Koordináták:
é. sz. 46° 47′ 60″, k. h. 21° 39′ 00″
Nagyváradtól 38 kilométerre délnyugatra a Kölesér partján fekszik,
Nagyvárad - Arad - Temesvár országúton, a
román-magyar országhatártól keletre, 14 kilométer távolságra közúton a
Nagyszalonta - Méhkerék határátkelőhöz.
Arany János szülőháza helyén, tájház működik (előzetes jelentkezés alapján
látogatható), emléktáblával
megjelölve.
Szerencsénkre éppen nyitva volt az emlékház,- az eredeti szülőház leégett-,
és megnézhettünk egy tájházi
bemutató jellegű kis múzeumot. Civil kezdeményezéssel létre jött egyesület
sok önkéntes munkára alapozva
gondozza, bővíti a gyűjteményt - ötvözve az irodalmi gyökereket a néprajzi
vonatkozásokkal. A ház mellett
folyamatosan lengedezik a magyar zászló. Kis zacskóban földet hoztunk el
emlékként a kertből. Ettünk az eperfa
terméséből, amelyet közvetlenül a "Családi kör" nevezetes eperfájának
hajtásából gyökereztettek. Mit ne mondjak,
ez is gyönyörű óriás fa lett.
Utána megnéztük a templom melletti szoborparkot,benne : Kulin György
csillagász, Sinka István író, Zilahí Lajos
író és Kiss István szobrász valamint Arany János, mint a város szülöttei
vannak itt megörökítve. Mellette az
iskola, ahol Arany tanult és tanított.
Haza indultunk. A 300 kilométeres út során még megálltunk a gyulai Tescónál
egy kis pipi húsira, üdítőre,
kávéra. Aztán már csak Pest előtt volt egy kávé szünet és tele élményekkel
tértünk meg otthonunkba a kora esti
órákban. Az utazás Attiláékkal gyorsan zajlott - mindig volt miről
beszélgetni.
Nagyszerű 4 nap volt: új barátok, ismerősök és megannyi benyomás,
tapasztalat, amely egyfajta feltöltődés a következő időszakra.
Üdvözlettel Miklós
2011.07.06.
