HA
Ha rám nézel barátom, ne csak a külsőt lásd.
Ne csak a barázdált homlokot, s a fáradt tekintetet.
A ritkuló hajat, s a kissé görnyedt hátamat,
S a lassuló lépteket, ismeretlen útakon lépve tétován.
Láss belém, ha ismerni akarsz, tudni, hogy mi lakik bennem.
Hallgasd a szavaim, mondataim, s figyeld, hogy cselekszem.
Lásd meg a szándékot, a szépre és a jóra feltett életem.
S keresd mindd azt, amit eddig tutsz rólam, ...keresd meg bennem!
Nem kell ismerni a múltamat, hogy megtudd, ki voltam, s ki vagyok.
Rám van írva, s a mindennapok rohanásában is mutatom önkénytelenül is.
Tetteim, hitem, úgy hiszem meglátható rajtam, ha rám nézel,
S ha te is így hiszed, erősítsd meg kezed érintésével.
Bízzál bennem, ha méltónak tartassz a mindennapok bizalmára,
Útunk összeforrott már régen, talán a kezdetekben már.
Álmaink keresztútján nem tévedtünk el eddig még soha,
Hiszen hittük a szavak, s a tetteink bizonyító erejét.
Ha meghallassz engem, hidj a fülednek,
Hidd, hogy téged szólít egyre fáradó hangom.
Vigyázd hangsúlyaim, ha fáradtan szólok olykor, olykor,
De tudd, hogy a dal még most is neked szól.
