Ha a május ...
Ha a május langy szelének halk bársonya
Érinti meg a percek titkait, érzem,
Hogy a sötét kavargás nem illik oda,
Hisz ilyenkor a föld csillan meg az égen.
És mégis, ahogy nyújtom tétova kezem
A bőkezű természet csodái felé,
A tudatszálakon átsikolt érzetem:
Gonosz valóság telepszik a fény elé.
Homlokom borong, de másképp szól éneke,
Hisz a sötétség egén is csillan remény,
S a végtelen út a pályám fémjele.
Bizsergető május, legyél a nappalom;
Megfogom a hajnalperc mámorát - enyém -
S az éjszaka mögé csúszni nem hagyom!
