Hajnali fohász
Sötétség és világosság határán, ébren,
Kezeimet alázattal összezárom,
Már kicsinyke vörös csík húzódik Keleten,
Elköszönünk egymástól, én és az álom.
Szívem gyermekies, de emberes értelmem,
Messzeségig száll belőlem esdő óhaj,
Úgy árad reám az Égtől kapott kegyelem,
Miképpen a frissen sajtolt könnyű olaj.
Ó, adjál Uram erős hitet, rendületlent,
Erős hitből reménységet türelemmel,
Azon szeretetedben áldunk, mint Egy-Istent,
Mit Fiad megszentelt kiontott vérével!
Íme, a Nap koszorúját fonja sugarából,
És határozott Ámen hagyja el ajkam,
Távolodjam mindenféle önző haragtól,
Békességnek Istene, uralkodj rajtam!
2013. január 14.
