Hajó a láthatár peremén.
Még zsongnak bennem a fűszeres vágyak
És Ronsardénál is rajongóbb dalok.
De a láthatár peremén már vágtat
A hajó, melyen Kharónhoz suhanok.
És te? Maradsz még körömből kitépve,
Hol nincs már a kar, mely bizton védene.
Szabad vagy. Szomjas a hajnali fényre
S nem érzed, hogy csíp az őszi dér lehe.
Látom a vágyat, mely dúlva dúl benned,
Az akaratot, mely csendesen elernyed
S felzúg véredben a csókos riadó.
És míg koponyám síri férgek odva,
Te egy hirdetést teszel ablakodba:
Itt bútorozottan szoba kiadó!
