Stolmár Barbara

Hála hangok szavaival

E levélben állok eléd újfent köszönettel, mert eképpen kell elszámolnom jótéteményekkel, melyeket hangodban s az által szereztem, még ha te ennek jelentését nem is sejtheted.

Már nem fáradok bele rezgésedbe,
nem folytogat bénult elmém, mint azelőtti időben, a kezdetek hónapjaiban ködbe merítettél, majd hangjegyek távolából észrevétlen felemeltél.

Ma már meg is nyugszom gyakran dallamod prezgésében, el is tudok szenderedni harmóniád rezgő formából táruló csendjében, meglehet, hogy hangod bármely szegmense jön hozzám közel, gondolatomban rögtön neved írógép koppanásaként zörren.

Tudod, 36 hangú dalnok rezgése
kívánt tőlem egészen más ismeretet.
Meg kell valljam, azon forma egészen természetes, hiánytalanul, szóból, hangból, betűkből font egységben.

Akadtak hozzá szeretettel forduló lelkek, kik hanggal, egy mondattal, dúdolással segítettek, s a zenészbarát, kit megannyiszor emlegetek neked, s ki a te kinyilvánításodért is hatalmas mérföldkövet szerzett.

Mit róla mondanak, beszélnek,
mondatrészt elejtenek, elér hozzám csendesen, vagy zúgva minden éji csendet felverve, bárhogy legyen, fogalmat öltenek mindig bennem.

Rólad némán zengenek a kövek,
ezernyi éles hangsort küldenek,
dalodlélekhúrt pendít a zajos rengetegben, s talán távoli jótevők is hallgatják a fellegekben.

Minden hitemmel harmóniád keresem,
lebegek sok felfedezett hangjegyedben,
hallásom titkos rejtekében érzékelem éneked, megtanultam befogadni a betű nélküli apró jeleket.

Mégis kicsiny hozzá értelmem,
nem értem, életedből mit súg a zene erdeje.
Pedig lelki szemem feléd néz hallgató figyelmem függönyében, a függöny mögött keres rólad betűt, szóképeket.

Hallgatnak a szavak őrzői körülöttem,
s közben én hangrendszered formáit ponthalmazba öntöttem.
Nem gondolhatják, hogy elfordítóm tőled figyelmem, csak mert íly módon némaságra ítéltettem.

Vannak azért áldozatra kész teremtések,
kik szavak nélkül is, de adakozva élnek.
Adtak számos részletet hangsorod birodalmából, dalokat, melyekből felfedezhetem rezgésed hangodból.

A kedves szó-híd építő,
ki3-as harmónikus g-mol dallamodból hozott szótöredéket, oly módon, hogy hallgatta csodás zengésed, ebből örök pillért lehetett átölelni forró felismeréssel.

Az ismeretlen, ki más fogalmakkal
elhozta ugyanazon dallam töredékét megerősítő szavakkal, egy másik tündér-szerzet, ki adta hangjegyed, bírtokba vehettünk általa hang-formádból megannyi kis szeletet.

És a jóságos zenész-barát,
ki megsejtette rezgésed gyönyörű hangját, s tőled dallamot betűk nélküliségre formálni készen áll.
Ezért sem lehet neki maradéktalanul hálát adni.

Bízom még a megnyíló ajkakban,
mégha azok emelkednek betűkként ponthalmaz alakban, s ha egybeírva kell adniuk fejre állított levélben, ha seregnyi kulcs kell is megnyitásához e hétpecsétes szelencének.

Hálám és gondolatom merengésében,
végülmegköszönöm, hogy hallhattalak rezgésben, akkor, és ott a hangárnyékos helységben, az Úrnak hála-ima rebben, hogy hangsoraid elérhetnek engem.

Ha lehet, kívánok még örömben zengő perceket, lelked, mint lágy napsütötte ég kezében szárnyra kellhess égi jótétemények legjobb kedvében.
Még hallgatni sokáig nekünk betűk nélküli csendülő éneked!

2015. december 7.