Hallgat a zongora
Mozdulatlan csend ül a zongora
Árván hagyott billentyűi fölött,
Recés dallamú, zord hallgatás
Tüntet szótlanul, a fájdalomsikoly
Ott ólálkodik, de nem szól, csak a
;Némaságot festi vastag hidegséggel.
Szédület bolyong, a világ megfordul,
;Álmok mögé tereli a tegnapot,s
Nincs dal, csak csendet komponálva
Dúdol az apró emlékek félhomálya;
Ontja a csendet a mozdulatlanság,s
Rákönyököl mind-mind a vállaimra.
