Hamis nosztalgia
Úgy tűnik, megtorpant
az idő folyása,
jókora ugrásokkal
tolattok hátra.
Elmétek közepében
a Mikszáthi képpel
álmodtok birtokot
cigány zenével.
Képzeltek magatokra
Gúnyát, zsinórost,
asszonynak pártát,
hímzett viganót.
Kényelemre ügyelő,
takaros szolgálót,
urat hízlaló,
görnyedt jobbágyot.
Tengernyi szántót,
életet nevelőt,
Kúttal a közepén,
hullámzó legelőt.
Békésen delelő,
híres szürkemarhát.
Lassan poroszkáló,
hosszú szőrű rackát.
Harminc szobás kastélyt,
homlokzatán címer,
vigyázó kuvasz
biztos védelmével.
Tán még azt is megérjük,
törvényt hoztok arra,
joga legyen az úrnak
az első éjszakára.
Elakad a szavam
erre a vízióra:
Mint felhevült bika,
az úr készül a hadra.
Nyálát folyatva,
remegő cimpával,
szemét csippangatva
már mászna a lányra.
Rúgkapál, harap,
de gyenge a lányka,
Hiába bömböl,
sor kerül a nászra.
2015
