Hangod
Arcodra élet, hullámot hajadra,
Testedre alakot hangod aggat...
És kiforgat pillanatok alatt
Mindenből, ami talmi; Leszaggatja...
Le, a fontosnak tetsző fényfátylakat,
Át, a mélység fölött feszülő fény-
Hártya ködét - s míg merülő kőként
Csobban a hangod bennem, befogadlak
