Hangtalan fohász.
Sopronban jártunk és a séta közben betértünk egy csendes, öreg templomba.
Marika a padok mellett megállt és láttam rajta, hogy mélyen elgondolkodik. Tele van miértekkel , megbékéléssel és egyben hálával is.
Állt és csendben beszélgetett az Istennel. Szinte érezhető volt , hogy valójában nem is itt van.
Imádkozott , elgondolkodott a lelke töltekezett.
Csendben hátra húzódtam és lefényképeztem.
Csak később került ismét a kezembe ez a fénykép , de ekkor Marika már nem volt köztünk,elment és csak az ürességet éreztük, amit hagyott maga után.
A fájdalom és a gyász túl közel volt és szinte hallani véltem azokat a mondatokat, mik elhangozhattak akkor és ott .
A lélek hangtalan rezdüléseinek megértése, csak később vált lehetségessé. Mindig őszinte volt, így ismertem az életét , az örömeit és a szomorúságait is.
Ma így hallom az egykori hangtalan mondatokat a kép nézése közben kissé elgondolkodóan:
Kértelek
Kértelek mindig mikor háborgott a lelkem,Uram békíts meg engem.
Hisz tudod elfogadtam és megéltem így vakon is az életem.
Nem zúgolódtam, nem lázadoztam, hogy mért ez a sorsom.
Emlékszem, láttam sírni anyámat.
Éreztem az aggódását amikor bántottak, ne bántsátok , bántja őt a sors éppen eleget.
Magához vont és karjaiba zárt , mintha az egész világtól védene.
Sírt, együtt sírtunk mikor az iskolába visszavitt az ünnepek után, de tette és ma már én is tudom így kellett tennie
Tanuljak, mert ha nem még mostohább lesz a sorsom.
Felnőttem és vittem, igen vittem az én keresztem és tettem, igen tettem a dolgom, mert tudtam nekem az életben mindent kétszeresen bizonyítani kell, hogy elfogadjanak kik mindezt nem is értik, mert nekik egyszerűbb mindaz mi nekem küzdelem .
Köszöntem Uram és köszönöm neked mind amit elértem az életben , mert küzdöttem , mert küzdhettem , mert mindig volt célom , amiért érdemes volt küzdeni, élni.
Végül kibékültem ,igen teljesen kibékültem ezzel a kemény sorssal amit nekem adtál. Te tudod, miért.
Hálás voltam mindig az életért, mert az élet szép , nagyon szép. Megélni a napokat, igen megélni vakon is . Én csak köszönöm neked.
Most megtorpantam Uram! Aggódás tölt el .
Lelkem békéje szerte foszlott .Hozzád fordulok .
Az nem lehet , hogy te elvedd tőlem most azt a kis jót, amit adtál , mért engedted,hogy kétszeresen is megküzdjek?
Mért , hogy nekem ilyen keresztet kell vinnem? Tudod, ellene én soha nem zúgolódtam.
Itt állok hát előtted Uram, csendes templomodban, arcomat feléd fordítva és kérlek, ne tégy rám több terhet, mert te igazságos vagy.
Nekem nincs más világom csak amit Te adtál, nekem nincs más sorsom csak amit Te adtál,mindenem amim van tőled van a küzdelmeimért adtad. Én köszönöm mindenem, de kérlek adj nekem időt, hogy örülhessek mind ennek. Örülhessek körülöttem az embereknek, mert őket is te adtad nekem. Általuk is széppé tehettem az életem, az életet. Kérlek Uram adj időt és békét nekem, hagy éljem még csendesen küzdelmesen , nem lázadón életem.
Itt állok előtted és kérlek adj időt és én küzdök tovább.
Nekem semmim sincs , de Te mindent adhatsz , kérlek adj időt nekem és én megköszönöm .
Uram hallgass meg engem ! Uram én kértelek, kérlek...
De ha mégis más a terved velem, ne hallgass meg. Érezni fogom, csendben elfogadom,mert azt is tőled kapom , majd csak halkan mondom, kértelek, de a Te akaratod legyen meg
és én megköszönöm mind azt ami volt, neked
