đHarangok
In memoriam Garai Gábor.
A harangok nem hallgatnak
Sohase bennem,
Pedig a csönd tornyai
Félelmes-magasak.
Túlnőnek az enciánkék ég oszlopain
És
Feleletet nem ad a távol,
Sem a karikásszemű reggel.
A szomorúság ledönthetetlen
Gúlákat rak fölibém,
Elevenen temet a hunytszemű éj;
Harangok aranyszava szól,
Szemek felejthetetlen
Tüze lobog,
S a harangkötelet nem engedi
A tétova kéz:
- A tudat távoli ormot idéz -
Egy várost, rámdőlt templomot;
Műved, igazad örökké lobog!
