Harcos vértanúk
Kisdiák voltam még, mikor felfigyeltem
Egy könyvre, melynek tartalma bennem maradt,
Megfogott a sorsformáló történelem,
És véremmé vált az eltelt évek alatt.
Miről szólt az írás?E sorokban leírom,
Esetleg felébred az ősi becsület,
S talán nem kell már ostobán álmodnom,
Mert visszatér a régi hazaszeretet.
Varjak károgását még most is hallani,
És álomként látom, hogy sötét vérpadon
Mártírhalált hal tizenhárom hazafi,
Azon a végzetes októberi napon.
Szomorú egy álom, szomorúbb, hogy igaz;
-Emlékeidre vigyázz!-szólított egy hang,
Hiába nem folyt vér, ez legyen vigasz,
Konduljon meg tizenhárom lélekharang!
Mert volt egy magasztos magyar szabadságharc,
Mely igazán soha le nem verettetett,
Ezért ítélete nem lehetett kudarc;
-Hőseit kísérje dicső emlékezet!
Ki létét nem félti, harcol becsülettel, ,
Élet s halál között okos bátorsággal,
Még holta után is ezer nemzedékkel
Gondolnak reá tisztelgő csodálattal.
Még Segesvárnál sem múlott el aremény,
Tartotta magát a honvédek táborán
Az oly sokszor magasztalt hősies erény,
De már állt a vérpad Arad Golgotáján.
Ám ott sem ért véget a magyar legenda,
Tettüknek értelmétmár végleg belátom,,
Hogy miért menetelt vértanú-halálba
Az áldott emlékű bátor Tizenhárom.
2011. szeptember 7.
