Harmóniák az éjben
E levelemben oly távoli,
messzeségből zengő hangokat,
elérhetetlen külömbféle zenéket
mind közelebbiként igyekszem elmesélni neked.
Még 10 éves sem voltam,
többed magammal egy szép réten sétáltam,
hírtelen halk dúdolásra lettem figyelmes,
szavaink között rögtön teremtett csendet.
Milyen szép hangú dallam volt az,
szavak nélkül suhant el a fák alatt,
meglassítottuk lépteinket némán,
mentünk óvatos lélegzetvétellel tétován.
Pár évvel később egy teremben
egy csengő zongoraszót meglestem,
rögtön mély figyelemmel belemerültem,
annak minden rezgésébe óvatlanul belekerültem.
Tán nem volt éppen helyénvaló,
e cseppet sem figyelmes ugrató,
azért csak megleltem a disszonanciák mögött
a harmónikus rezgést, mibe felöltözött.
Rohangált mindenféle hangnemen keresztül,
olykor, mint ki fejvesztve menekül,
a-mol át a cisz-dur, mindjárt e-mol,
micsoda lélekszakadt futam árkon bokron!
Végül egy áhitatos pillanatot említek,
mit egy csodás zengésű furulyával cselekedtek,
miféle dallamot belezengettek,
lassan szívem közepe is beleremegett!
E-mol csendes formáján át,
lépték át bánataik gondját,
hallgatva lopva a fájdalmat feloldják,
a legszebb békés álmukat is tovább gondolják.
A láthatatlan kezek csendet intettek,
akadálytalanul minden hangját megfigyelhettem,
azon időre múltam, minden jelenem elvesztettem,
az átszellemült hangszer a mennyekről énekelt!
G és e-mol közti hangjegyeket
egyszer legjobb kívánsággal elhozom neked,
mikor az ihlet megindítja emlékezetemet,
mert sejtelmem sincs, mikor hordhatok újra zengő éneket!
2015. október 4.