Három nap a Mátrában
Szokatlanul forró szeptemberi napon
Útnak indultam legjobb barátaimmal,
Hogy pihenjen szívünk szép magyar tájakon,
És Beteltünk a hegyek csodálatával.
Abasáron bortól kissé mámorosan,
Nótázva törtük meg a pince homályát,
Hosszasan sétáltunk Gyöngyös városában,
Csodálva szemléltük gyönyörű templomát.
Az este már Sástón, szállásunkon talált,
Hol tréfálkozó hangon, gondot feledve,
A régi barátság nevetve elénk állt,
Közeli múlt emlékét keltve életre.
Kiültem a faház elé s elmélkedtem:
Hol lehet e világon otthon azember?
Mi lehet számára legnagyobb kegyelem?
Talán ha barátja annyi, mint a tenger.
Másnap Istennel találkozni akartam,
Mátraverebélyre készültünk lélekben,
Szentgyónásra nyitottam szívem és ajkam,
Bűnbánat fúródott lelkembe jó mélyen
Szentmisére hívtak, élő áldozatra,
Szállt az orgonaszó erdőn, hegyek csúcsán,
Szent énektől zengett hegyek magaslata,
Felszabadult bensőnk lelkiekben tisztán.
Litánia dallama töltött be mindent
És áldottuk a magyarok Nagyasszonyát,
Hittel magasztaltunk egy élő igaz Istent,
Nemzetünkért kértük megdicsőült Fiát.
Imádkoztam azokért, kik velem voltak,
Az élet gondjait velük elfeledtem,
Őket ajánlottam égi hatalmaknak,
Kísérje életük isteni kegyelem!
Alázattal kértem Istent világunkért,
Hogy Megváltása soha ne vesszen kárba,
Végül elégtételképpen vétkeimért
Önmagamat vittem élő áldozatra.
Szent elmélyülés után várt kékestető,
Kilátóból néztük a Mátra hegyeit,
Mindezen látvány több volt, mint felemelő,
E Mesebeli kép emléke boldogít.
Édes fáradtsággal, szállásunkon este,
Beszélgetés közben gondolatok jöttek,
És nem szálltak el, mint cigarettám füstje,
Örökséggé váltak a közös emlékek.
Köszönetet mondtunk indulásunk napján
Vendéglátóinknak, kik nagy szeretettel,
Szívüket-lelküket jócskán beleadván
Segítettek minket teljes türelemmel.
Veresegyházon medvék előtt sétálva,
Állatbarát szívvel megbámultam őket,
Lebilincselt a vadállatok játéka,
És látványuk felderítette szívemet
E három szép nap áldásos emlékével
Hazatértünkimmár Szeged városába,
Álmodni fogunk hegyekkel, erdőkkel,
Szívébe zárt minket a meseszép Mátra.
2011. szeptember 19.
