Hát mit akarok...
Te a mindenség vagy, a végtelen,
S én a véges.
Én a csapzott tollú veréb, aki nem jut el
Soha az éghez.
Te hatalmas vihar vagy:
Villámaidnak fel sem tűnik az apró
Semmiség, aki mégis én vagyok.
Te hatalmas óceán vagy,
Én egy csepp valamelyik folyóban.
Te bátor, mindent merő milliók kincse lehetnél,
Én a kicsinyes és gyáva
- Senkié...
Hát mit akarok?
Akarom, hogy te is véges légy, vagy én is
Végtelen?
Akarom, hogy a madárnak égig szállni elég
Ereje legyen?
Akarom, hogy a vihar magával sodorjon,
Hogy a folyó a tengerbe folyjon?
Látni akarlak, szólni hozzád,
Élni, szenvedni, vagy meghalni érted.
Ennyi az egész. Ugye, megérted?...
