Hattyúvá válva
Sokáig nem lélegeztem,
csak a vizet szívtam,
és semmit sem éreztem,
csak azt, hogy elbuktam.
Ha a víz kivetett a partra,
csak pislogtam, s hevertem.
Tátogtam, némán ordítottam,
vagy vergődtem csendesen.
Ha visszadobtak a hűs vízbe,
teljesítettem a kívánságokat,
de mindegyiket rögtön, izibe,
s számoltam a múló napokat.
Néztem előre, és néztem hátra,
de kiderült: itt kell körülnéznem!
Majdnem rákerültem a horogra,
elég a mélyből, fel a vízszinre!
Hirtelen megváltozott mindenem,
de jó, végre hattyúvá váltam.
Mennyire más, és jó így minden,
sokáig voltam hal, s erről nem tudtam.
Igaz, hattyúvá váltam mára,
de a halakat nem eszem meg,
és nem lépek rá a sok virágra,
mert az egész világot szeretem!
Siófok,2004.07.18.
