Havas este
Gömbölyded pelyhek
hullanak a tájra,
ringatón lengve
telepednek az ágra.
Puhán rakodnak
egyre magasabbra,
vastag hópaplant
halmozva a magra.
Nincs már félelem,
hogy fagyhalált szenved,
amit az ember
ősszel elvetett.
Nem hallani most,
csak a hólapát,
csendesen súrlódó
ütemes ritmusát.
Fáradtan rebben
az óra éjfélre,
izzadt küzdelem,
ragad a testekre.
A hó már nem zuhog,
gyönge szellő szálldos,
leteszik a lapátot,
elalszik a város.
Csillagtalan égbolt,
vaksötétbe borul,
utcai lámpákból,
halvány fénynyál csordul.
2015
