Herceg a fehér lovon...
Klára szép lány volt, amolyan túl érzékeny fajta. Már évek óta a nagyszülei nevelték,mert a szülők Németországban dolgoztak. -Szerzünk egy kis pénzt, hogy felújítsuk a lakást, mondták sokszor, de aztán valahogy már 3 éve elfelejtettek hazajönni. Jobb volt kinn az élet, a tinilány meg nyilván jól elvan a nagyszülőknél.
A lány 14 éves kora óta lakott az idősödő és konzervatív nagyszülőknél. Sokat beszélgettek egymással az életről, a szerelemről és a jövőről... -Meg fogod érezni, ha eljön az igazi... -mondták neki sokszor. Az élet mindenkinek egy igaz szerelmet tartogat és ő eljön majd hozzád, csak várd ki, ne úgy mint a többi lány, aki már fiatalon odadobja magát bárkinek... Klára megfogadta a tanácsokat és csak figyelte a fiúkat, de nem engedte őket magához közel... Sokszor elképzelte, vajon milyen lesz ő? Magas, szemüveges és intelligens, vagy zömök férfias, vagány fiú? Nem tudta eldönteni, hogy ki lenne a típusa, de a nagymama megmondta, hogy érezni fogja a hangján, a tekintetén, és az érintésén, hogy ő az. -Én is így találtam rá nagyapádra az utca forgatagában...-mesélte a szürke kontyos néni sokszor kicsi zavarral az arcán. Tudni fogod, hogy mikor jön el, de addig csak várj szépen...
Klára várt, hiába nézegették sokan, ő nem törődött a korosztályával... Kis éretlen lurkóknak tartotta a tini fiúkat, ennél neki majd sokkal másabb férfinek kell jönnie. Már a gimnázium utolsó évét taposták, de még mindig nem járt soha senkivel. Barna hullámos haja csigákban omlott a vállára, kék szemeiben mindig élt a távoli remény. Valami messze ismeretlent kutatva szemlélte a világot, mint aki csodára vár... Szép karcsú alakjára konzervatív ruhákat vett fel, a nagyi ezekre mondta, hogy jól állnak... Barátai kevesen voltak, csak a tanulásnak élt és az álmainak... A csajok mindig mondták neki, hogy váltson stílust, legyen olyan, mint ők, és menjen el már velük egyszer hétvégén mulatni... Ő szerényen meghallgatta a tanácsokat, de nem engedelmeskedett nekik... Büszke volt saját különc életvitelére és az értékrendre, melyet a nagyszülőktől kapott örökségül.
Lassan eljött a szalagavató bál és olyan szép keringőruhája volt, akár egy menyasszonynak. Így a tánc közben minden lány régimódinak tűnt a ruhájában, s látható volt, hogy a legbájosabb köztük Klára. Volt valaki, aki felfigyelt rá a széksorok közül, valaki, aki már nem amolyan tinifiú volt, hanem egy meglett férfi. Csak nézte a lány elbűvölő alakját, szép arcát és elragadó mosolyát. Nézte és elhatározta, hogy megszólítja őt. Miután lement a keringő, valamint a többi műsor is a végéhez közeledett Klára magányosan állt a pultnál. Nagyszülei már hazamentek, de ő még egy kicsit ott maradt, hogy a többiekkel legyen. Egyszer csak egy kéz érintette meg a vállát, ő ijedten megfordult.
-Kezeit csókolom kisasszony, -szólt a hang...
-Azért kellett megszólítanom, mert maga igazán gyönyörű a többiek között... Sugárzik magáról, hogy egy értékes gyöngyszem itt a többi lány között. -búgta lágy hangon a férfi...
A lány meglepve nézett rá, de ez a hang, olyan volt, mintha már sok éve hallgatta volna és az érintés is jólesett neki. Ránézett a fölötte magasodó alakra, aki fekete göndör hajat, fekete szemeket és bajúszt viselt. Megtetszett Klárinak a középkorú férfi arca, olyan volt, mintha már régóta ismerné őt... Igen, olyan érzés ez, mintha valami áramütés érte volna, mérlegelte magában a helyzetet. Talán ő az, igen, szinte biztos, érdemes volt eddig várnom, csillant fel szemében a remény... Ezt a sugarat látta meg a szemekben András, ettől a szűzies és vágyakozó teremtéstől teljesen lázba jött. Csak annyira volt ideje, hogy számot cseréljenek, mert szólította a kötelesség...
Klára ettől a naptól kezdve teljesen kivirult... Ragyogó arccal ment az iskolába minden nap, a februári napfény is csak azt sugallta nap mint nap, igen ő az... Minden nap beszéltek, de ritkán találkoztak. András elmesélte neki, hogy külföldön dolgozik, ritkán van itthon, így nem tudnak majd sokat együtt lenni. A lány boldog volt, ha kéthetente láthatta őt, ilyenkor virágot kapott és leginkább cukrászdákba ültek be, vagy sétáltak valamelyik parkban. A férfi igazi lovagnak tűnt, nem rohanta le őt, nem volt erőszakos. Az első csók is két hónap után jött el.
Érzékien merült el a vastag, puha ajkakban, most érezte először biztonságban magát, úgy mint még soha... Hiába találkoztak ritkán, a titkos lovag teljesen elbűvölte Klárát. A nagyszülők is észrevették, hogy valami teljesen megváltozott unokájuk körül, aki szinte szállt a boldogságtól... -Ez a lány szerelmes! -mondták egymásnak az öregek. Valóban Klára nem is titkolta érzéseit, elmesélte, hogy van egy külföldön dolgozó lovag, akivel a szalagavató bálon találkozott...
Aztán jött egy áprilisi nap és a férfi kocsival jött elé. Elindultak a Pilisbe kirándulni, gyönyörű idő volt azon a szombat reggelen. A lány érezte, hogy aznap valami különleges fog vele történni és valóban így is lett... Miután kisétálták magukat és visszatértek a kocsihoz, a férfi kinyitotta a csomagtartót. Egy üveg pezsgőt és egy kis dobozt emelt ki onnan. -Ezt neked hoztam -adta át a lánynak a dobozt. Egy arany karikagyűrűt tartalmazott a doboz a lány alig hitt a szemének. -Tudom, hogy keveset lehetek veled, de ez a gyűrű igazolja szerelmemet, mely csak hozzád láncol drágám -suttogta András. Klári meghatottan húzta fel a gyűrűt és omlott a férfi nyakába. Lassan elfogyasztották a pezsgőt, majd egymás testét kezdték felfedezni először. A lány lassan engedelmeskedett vágyainak és hagyta, hogy a tapasztalt férfikéz irányítsa őt a szerelemben... Addig még soha nem ismert teljességet érzett, miközben egymáséi lettek... Minden olyan egyértelműnek tűnt, főként az, hogy neki kellett odaadnia a legféltettebb kincsét, a szüzességét. Sokáig feküdtek utána egymás karjaiban, majd elindultak lassan vissza a város felé... A lány érezte, hogy nővé érett, minden mozdulatában és cselekedetében jelenné vált a nő, aki szeretni és adni akar mindhalálig...
Hiányzott neki a férfi, alig várta a napot, hogy újra és újra találkozhassanak... Mindig várta és remélte, a férfi egyszer érte majd itthoni munkát vállal és akkor utána már örökre együtt lehetnek. Furcsa volt neki, hogy András nem akar bemutatkozni a nagyszülőknek, valamint őt sem mutatja be az ő drágának nevezett szüleinek, de ez a gondolat parányi volt a szerellméhez képest.
Már május eleje volt, amikor egy tavaszi estén sétáltak a dunaparton. A lány szinte alélt volt a boldogságtól a férfi zavarát így észre sem vehette. -Ugye eljössz a ballagásomra? -kérdezte örömmel a lány
-Van valami, amit el kell mondanom neked -mondta András zavartan.
-Ne mondj most semmit, csak szeress! -suttogta a lány boldogan.
-Ott leszek, de kérlek, ne haragudj rám!
-Miért kellene rád haragudnom, talán nem leszel ott végig a ballagásomon?
-Nem erről van szó, nem bírom tovább el kell mondanom neked...
-Már nem szeretsz?
-Nem erről van szó, fogd meg a kezemet, mert ez nagyon nehéz...
-Ma ne beszéljünk semmi rossz és nehéz dologról, majd a ballagás után elmondod...
-Akkor már késő lesz.-dadogta András.
De Klárit nem érdekelték a problémák, csak a ballagást látta maga előtt, amikor végre megmutathatja a titkos lovagot a nagyinak és a papának... Nem akarta, hogy bármi az útjába álljon, csak egyet akart, szeretni. Aznap este sokáig voltak együtt, nem értette, a búcsúzásnál miért lát könnycseppet András szemében...
Eljött hát a ballagás napja is, a szülők ott gyülekeztek a folyosókon virágokkal a kezükben. Klári izgatott volt, hiszen ma lesz a nagy nap. Már a nagymama is nagyon várta, hogy lássa unokája szerelmét. Ahogy Kláriék felsorakoztak és énekelve elindultak lefelé a lépcsőkön, megpillantotta szerelmét. Ott állt egy középkorú hölgy mellett, aki egy kislánnyal volt, nagy virágcsokrot szorongatott a kezében.
-De gyönyörű csokrot vett nekem...-csodálkozott boldogan Klári.
Aztán lementek a szavalatok és az ünnepi beszédek, s következett a virágok átadása. A nagyszülők adták neki elsőnek a virágot, majd tekintetével Andrást kereste. Ekkor olyat látott, amire nem számított... Szerelme egy másik lánynak, egy osztálytársának Fruzsinának adta át a csokrot. Klári megdöbbent, nem értette, mi történik körülötte. Soha nem szerette Fruzsinát, mindig egy nyafka kislánynak tartotta, de honnan ismerheti őt András?
Miután a tömeg elindult Klári elkapta osztálytársnőjét.
-Te ismered Andrást?
-Szőllősy A ndrásra gondoltál? Ő az édesapám...
-De ő nem lehet! -Nem lehet...? Gyere oda és kérdezzük meg tőle! -nevetett a lány.
Klári összetört, hiszen Fruzsi volt az aki az osztályfőnöki órákon mindig arról áradozott, hogy az ő családja mennyire példaértékű. Ez az ember, akibe ő már féléve szerelmes, nem más, mint Fruzsina apja, ezt nem tudta feldolgozni... Ő aki évekig várt valami csodálatos érzésre, most hatalmas hazugságok áldozata lett...
Az érettségi vizsgák nem sikerültek túl jól, nem tudott Klára koncentrálni semmire, csak a történetre, mely az ő életét árnyékolta be. Senkinek nem beszélt a történetéről, mert nem akart senkinek kellemetlenséget. Inkább úgy döntött, hogy felkeresi Fruzsit a vizsgák után, hogy a valóságot ismerhesse meg Andrásról...
Fruzsi elmesélte, hogy az apu mérnökként dolgozik Pesten és szerinte ő a legjobb apa és férj a világon.
-Ha egyszer komolyan pasit akarok választani, csak olyat akarok, mint apa! Tudod, ő amolyan herceg a fehér lovon típusú ember, mindenben tökéletes.-áradozott Fruzsi.
-Herceg a fehér lovon. -suttogta Klári fájdalmasan, én már az ilyen mesékben rég nem hiszek...
