Hétvége
Na ide figyeljetek EMBEREK!
Ez történt itt a Lápon a hétvégén...
Szóval, az úgy kezdődött, hogy ha a leánykájim havonta egyszer ide tudnak találni, az már jó hír.
Nekik sem olcsó a benya, és Ők még csak most építik az életüket, és az egyetem mellett rengeteg szabadidőre van szükségük.
Most is csak Kata lányom, és az Ő Robija tudtak idetalálni.
Bááár, Borikájék is megpróbáltak betámadni, de Nékijek nem sikerült kocsit szerezni, meg Lacusom már hétfő hajnalban indult is Erdélybe, dologidőre...
Szóval, még szerda este Katáék jóóól megérkeztek.
Ilyenkor egy kis bevásárló túra a 12 kilóméterre fekvő Marcaliba, hogy feltöltsék a háztartást, legalább, amíg Ők itt vannak.
Előtte kis megbeszélgetés, hogy mi az ami hiányzik, és mit is fogumk a fogunk közé relyteni.
Robiról tudni kell, hogy a BGF-en, Győrben szerzett diplomát, vendéglátói szakon.
Ez jelenleg arra használtatik, hogy elmegyen szakácsnak, valamelyik nagy hírű étterembe, és lesi a Nagy Levineket.
Aztán néha besokall, máshol meg nem szereti a kisfőnök.
Szóval, nem egyszerű pénzt találni.
Na most is épp egy illen "szabadságos" időszakban leledzik.
No, szóval minnyáá szerda kora délután, amikor Kata hazaért az egyetemről, már bepakolva várta Őt, és már indultak is magamhoz.
Estebéddel vártam Őket.
Ez ált, pár, tenyérnyi rántott fáksírtakból, ami meg volt pótolva kevéske rántott gombafejjel, némi panírozott vereshangya kíséretében.
Azért jutott fejenként egy-egy szelet rántott sajt is, aminek a különlegessége mindössze csak annyi vóótt, hogy innen Svájcból érkezett, és a trapistánál sokkal keményebb állagú alapanyag, ami egy istennek sem akart megfolyni, és ráadásul szép rózsaszínű penész lepte.
No ebből lehetett egészen vékony szeletkét is készíteni, ami fogyasztáskor már egyáltalán nem volt ollan fojtó.
Szorult még a tányérkájukra némi krokett is.
Az egészet alaposan belocspocsolták Matula féle fehérboros tartárral.
Mindezt letoltuk egy-két pohárka gyömborral.
E mögött nem kell valami nagy dolgot sejteni, hiszen ez egy nagyfröccs lenne, ha a szóda helyett nem gyömbér ízű víz lenne.
Meglepően ízletes a szerkezet.
Még akkor is, ha az Egri, vagy Szexárdi Hölgyek, és Urak most meg is rónak bor-kúltúrálatlanságom miatt.
Na, gondoltam, ez így elég is lesz.
De ezek a kurva kölykök alaposan átbaltáztak!
Mégse Marcsellóba tolták el a biciklit, hanem Keszthel országba, ahol fel is keresték a Kócsag utca 1-ben a cukrászműhelyt, és vettek 150 Ft-os egységáron 6 darab igazi, főzött krémmel készült krémesbélest.
Na, az esti dumaparti közepette valahogy annak is lába kélt.
Hát elég jó mélyen aludoztam.
Másnap senkinek semmi dolga nem lévén, mert hogyhát éppen október 23. volt látható a naptáron, késői melegszecsa reggelivel kényeztettek a fiatalok.
Szikkadt kifli, teavaj, ezt azért így írom ki, mert a mindenféle marharinoktól már agy görcseim vannak,Rá egy-két szelet főtt, füstölt tarja.
Erre került a karikára vágott tv paprika, és az egészet beterítették abból a rougeos sajtból, persze reszelve.
Az egészet betolták az előmelegített sütőbe, és pár perc alatt meg is pirult elég alaposan, és a kiflik is ropogósra sültek.
Friss paradicsom cikkelyekkel lett kínálva.
Aztán részemről foglalkoztam a géppel, és Veletek, a gyerekek meg elsétáltak a közeli, hát nagyképűen nevezzett Kávéházba, trécselni a pultos kislánnyal.
A nagyképűséget mellőzve meg lementek a két télen is nyitvatartó korcsma egyikébe...
Hát azért ilyenkor már kevesen voltak itt a nyári nagy csapatból.
Ez nem is csoda, ha tudjuk, hogy a falu lakósai kb. 4500-an lehetnek, szemben a nyári menetrenddel, amikor legkevesebb 15.000 ember pusztítja a levegőt.
+ még az átutazók, akik nem itt éccakáznak, csak beugrottak Walakihez, esetleg a Somogyi mélységben elterülő, környező, kisebb falvakból buszoznak ki egy kicsit a Balcsira pancsizni.
Délre már itthon is voltak.
Neki álltak az ebédnek.
ÉÉN eddig ezt úgy intéztem, hogy ott sertepertéltem a gonyhában, ezzel is elősegítve, hogy előbb-utóbb felboruljon a lakás, ésidéző jelekben, "irányítottam" a munkálatokat.
Na, most úgy kibasztak a saját gonyhámból, mint a macskát szarni!
Azaz még sokkal rosszabb, mert amíg ki voltam tiltva, addig Mircinek bejárási jogosultsága volt, és még a hús előkészítése során emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített darabokat, oda is lökték Ő Lordságának, Szőőr Csomónak.
Itt jegyzem meg egy pillanatra, hogy Mircedli immáron 8. éve a segítőtársam, de mivel jófajta kerti turmix, így aztán egerek, pockok, vakondok, reszkessetek!
Sajnos ez utóbbiak télen csúnyán széttúrják a földjeimet, mert azért télen még Ő Lordsága sem vadászó-halászó állatfajta, hanem a fűtött szoba teljes jogú lakója, kanapé díszként.
Szóval, csak ÉÉN vagyok megszégyenítve.
No de, sebaj!
Kielégítésképpen legalább kaptam ebédet.
De nem is akármilyet ám!
Nem csigázlak Tikteketnek, álljon itt mementóként maga a recepice, a Művész Úr tollából:
***
gombás sertésragu:
3 közepes fej vöröshagyma,
1 kg sertéscomb,
40 dkg gomba,
2 dl főzőtejszín,
só,
bors,
néhány szem borókabogyó, frissen őrölve,
száraz fehérbor, ízlés szerint.
A hagymát apróra vágjuk, majd olajon jól lepirítjuk, hozzáadjuk a kockára
vágott sertéshúst, megsózzuk , levét elpárolva lepirítjuk.
Ezután hozzáadjuk a kockára vágott csiperke gombát.
Ha a gomba megpuhult, hozzáadjuk
a főzőtejszínt, A borókabogyóval óvatosan fűszerezzünk.
Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és száraz fehérborral felhigítjuk, majd addig forraljuk míg mártás sűrűségű nem lesz.
***
És hogy legyen köret is, amin azért volt kis veszekedés, hiszen a gyerekeknek talán kissé már ferdül a szemük, de ragaszkodtak a rízshez, amit viszont ÉÉN nem csipázok.
Ezért Robi előállított kb. 4.000 darab burgonyagombócot.
***
Burgonyagombóc:
1 Kg burgonya,
20 dkg búzadara,
3 Tojás,
Liszt, amenyit felvesz a tészta, amikor elválik az edény falátol, akkor jó,
A burgonyát megfőzzük , leszűrjük, összetörjük, hagyjuk kihűlni.
Majd
hozzáadjuk a többi hozzávalót, jól kikeverjük, és lisztes kézzel 4 centis gombóckákat formázunk belőle, amit lobogó forró vízben 10-15 perc alatt megfőzünk.
***
Persze ez csak a főfogás volt, mert előtte azért megágyaztunk a dolognak egy-két pohárka őszibarack pálesszal, és egy bitang erős marhahús leveskével, amit a fiatalok még otthonról hoztak magukkal.
Ennek a receptjét csak azéé nem írom ide, mert nem a köreimben készült.
Pedig az íze!
Hmmm!
Azért azt még el kell mondanom, hogy még tálalás előtt gyorsan lefőztek 3 marék jófajta cérnametéltet is.
Szerintetek?
Hmm?
Na mi következett?
Hát megjött a komám.
Mármint a kajakómám.
Szétszóródtunk a lakásban, ki merre láttam, majd két és félóra horkolás...
Kata még bevánszorgott a szobájukba, Robi csak a kanapéig jutott, ott összeborultak a Mircedlivel, és mindketten csorgó nyállal aludtak, mozdulatlanul.
Jómagam bevecköltem magam, a jól megérdemelt kis vackomba, és semminek álcáztam magamat.
Délután, amikor felriadtunk, ÉÉN lecsaptam a hiradóra, Ők meg kisétáltak a vízpartra, hogy kiszellőztessék a fejüket.
Amikor haza érkeztek, fél 7-kor, Kata gyanútlanul bedugta a buksiját a szobácskámba, és megkérdezte, hogy:
- Mondcsak Apa!
Kérszwalami vacsit?
ÉÉN meg séróból rávágtam, hogy:
- Igen!
Almás pitét.
Höhö.
Na vége lett a hiradónak, ÉÉN meg kimentem, társadalmi életet élni a fiatalsággal.
No csak!
Ez mög mi?
Zárva a gonyhaajtó?
Hát halkan bekopogtam, hátha valami egészen másban törik a koponyájukat, nem főzőcskén, de azonnal jött a válasz, hogy menjek be.
Mikor kinyitottam a gonyhaajtót, a Kata már éppen kockázta az almás-rácsost, ami még forró volt.
A kurva életbe!
Ez aztán a döfi!
Pár perc elteltével, amikor már bele mertem harapni, a még mindig lanygyos tésztába, szemem-szám elállt!
Hát még a füleim, amik azonnal szanaszéjjel bírhattak nézelődni!
Az elámulásomat nem a pite állaga okozta, hanem a reszelt, fahajas alma íze.
Kisvártatva kiderült, hogy ez kérem úgy készült, hogy a Mester lepirított egy-két evőkanál cukrot, csöppöcske vajon, majd felhigította az almával, és végül még citromhajat is reszelt rá, a fahaj mellé...
JÉÉÉZUSOM!
Gyakorlatilag másnap estére már nem jutott a pitéből.
Még kis krimi nézés imitálása után már húztam is a lóbőrt, reggelig.
Na, jó.
Éjjel 2, és 4 között azért csak basztattam kicsit a gépemet.
Másnap reggel, amikor előtápászkodtam, Kata még az éjjel lekevert palacsintáját sütögette.
Sírás!
Gyors kávézás, ami mesmeg az ÉÉN kedvenc, saját találmányú kávé recepicém volt, amit most ezen a listán először osztok meg véletek, csak hogy a kávés témában is megnyilvánuljak:
A frissen lefőzött kávécskába belemerítek egy fél evőkanál nutellát, persze szigorúan csak az eredetit, kikeverem simára, majd legalább 1 deci tejszínnel hűtöm, végül beleteszek két evőkanálnyi vanília fagyit, leöntöm, persze pusztán csak a hűtés kedvéért, egy fél deci tikmonylikőrrel, ezt megszórom egész halványan fahajjal, aztán lassú kevergetés után, amikor már minden egybe olvadt, elkortyolgatom a jeges kávécskámat...
Eddigre éppen elkészült Kata is, és ÉÉN rendeltem 1 svéd áfonyalekvárost, 1 kakaósat, 1 nutellásat, és 1 magyar sárgabarackosat, á lá Mama.
Ezt mind betámasztottam szakáll mögé, és még időben elértem az ágyikómat, kevéske alvásért.
Mire előkerültem, mondjuk úgy vagy dél tájban, a fiatalok is megérkeztek a szokásos délelőtti korcsmázásból.
Meg is beszéltük, hogy ma sült paradicsom leveske történjem, a kedvemért, a második fogás meg meglepi volt.
Nézzük a kedvenc parapicsa levesemet:
***
Sült-paradicsom leves recept:
Hozzávalók:
- 2 doboz darabolt paradicsom konzerv, vagy 6-8 db friss, hámozott paradicsom,
- 4 gerezd fokhagyma,
- apróra vágott chili paprika, (opcionális,)
- 1 nagy fej vöröshagyma,
- olívaolaj,
- citromlé,
- - só, bors, cukor.
Elkészítés:
A paradicsomkonzerveket felbontjuk, lecsöpögtetjük a levet egy tálba, és félrerakjuk.
A paradicsomot egy tepsibe tesszük, a fokhagymával, és a hagymával, és meglocsoljuk oliva olajjal.
10-15 perc alatt 200 fokon megsütjük (vagy amíg megsül kicsit).
Amikor megsült a paradicsom (ne égjen oda!), a turmixgépbe tesszük, ráöntjük a lecsöpögtetésből eltett levét, bele egy evőkanál citromlét, egy kis chilit.
Utána felforraljuk és ízesítjük, ez alkalommal már csak cukor, só, és bors kell bele.
Levesbetétnek javasolt a sajt kocka.
Jó Étvágyat!
***
No, mivel köcsög trapi nem volt a háznál, a rouge-os sajtot meg sajnáltam illen alantas módom felhasználni, ezért megmaradtunk a jó öreg betű tésztánál.
Hát, hogy is mondjam csak?
Nekem már ez elég lett vóóna, ha meg nem illatolom a főfogást.
De megtettem.
Egy igazán remekbe szabott Currys csirek volt.
Köretnek még mindig azok a rohadt kolompár gombóckák voltak játékban.
Akkor a főfogás:
***
Currys csirke:
1 kg csirke,
2 Fej lilahagyma,
2 Dl főzőtejszín,
5 Dl görög joghurt,
2 kápia paprika,
Currypor,
Só,
frissen őrölt tarkabors,
2 ek libazsír.
A lilahagymát félfőre vágjuk, majd a libazsíron félpuhára megpirítjuk.
Hozzáadjuk a kockára vágott csirkét , és azt is jól lepirítjuk.
A paprikát julienre
vágva adjuk hozzá, de nem kell egészen puhára pirítani a hozzávalókkal.
Hozzáadjuk a tejszínt, curryporr és a joghurtot, majd jól kirottjantjuk, amíg el nem éri a kellő sűrűséget a szaftja.
***
Gondolom, az ebéd utáni kiselőadásomról, amit erősen a szemhéjjam mögé bújva tartottam meg magamnak, nem kell újabb beszámolót tartanom.
Délután, úgy 5 óra körül, Kata esmétcsak rámemelé ragyogó tekintetét, és elhangzik a már-már unásig ismételt kérdés:
- Monddcsak Apu!
Kérsz még walamit?
Az Anyátok picsáját!
Gondoltam magamban, de hangosan csak annyit nyögtem ki, hogy:
-Na most jól kibaszok Veletek!
Tejföllel megkent, főtt füstölt tarjás, reszelt sajttal kibélelt, rántott palacsintát kérek! Hihihi!
És lőn.
6 körül már éreztem a palacsintasütés illatát, és a hiradó közben már be is futott a bakancs-listám legutóbbi tétele.
Hát, az icaka már komoly méretű oroszlánok szambáztak fel s alá a szobámban.
Csak a hangjuk volt kissé, hogy is mondjam csak, mintha ollan nyávogós formátumú lett vóóna.
Na mire felfogtam, hogy ez már nem a vacsora által megfeküdt gyomrom okozta agyi melléktermék, hanem Ő Lordsága jelzi imígyen éhségét.
Elsőbb rá is szóltam, hogy igenis, menjen a picsába, és várjon a sorára, aztán véletlenül megnyomtam az órámat, és az már reggel 6:30-et mutatott.
Ettől persze azonnal ráeszméltem, hogyha nem igyekszem kellő képpen, magyarul, ha nem megyek azonnal ki, akkor itt bent megyek ki.
Futottam.
Odaértem.
Még épp elértem a csatlakozást.
Aztán jöhetett Szőőr Csomócska is.
9-kor már az ifjúság is előtámojgott, és mesmeg rátértünk a kávékra.
Szombat reggelre egy másféle kávét tettem magamévá.
Konkrétan, a lefőzés, és a nutellázás már a jól ösmért procedúra alapján végeztük, DE!
Ekkor jött a csűrcsavar.
A Fagyi.
Neeem, nem.
Egyáltalán nem vanília, és nem két gombóckányi.
Hanem, csoki fagyi, méghozzá csokoládé borítással, és ráfagyasztva egy fa pálcára.
Na, ezt legalább kitaláltátok.
Még mindig a jól ösmért Lidl, 49 Ft-os pálcás fagyija.
Szépen elkevergettem a fagyit, és amikor teljesem felszívódott, akkor felöntöttem a habtejszínnel, és a tikmony likőrrel.
Aztán nyomi-nyomi bele a pofalemezek közé.
A fiatalságra várt még egy fekete leves.
Konkrétan, a nagytakarítás, az ágyneműk lehúzása, és a konyha teljes pucba vágása.
Aztán már csak egy kis maradék evés, aminek a maradványainak az eltakarítását már magamra vállaltam, és már indultak is hazafelé.
Nos, imígyen telt el a hétvégém.
Remélem fájt!
Nektek is.
Pusza: A Dagadt Matula Madár!
