Hiába...
Hiába élsz szép nagy házban,
Fényes, csillogó szobákban,
Ha lenézed, ki szegény
Gazdagságod mennyit ér?
Élhetsz sötét kis viskóban,
Melyről, azt sem tudják hol van
De nem fázol, nem éhezel
Hidd el, boldog így leszel.
Ha nem ártasz soha másnak,
Csak,viszed a sorsodat,
Előbb-utóbb megtalál majd,
Aki segít, támogat.
Mert ha lelked egészséges,
A többit majd hozza a szél,
Sose szégyelld senki előtt,
A helyet, hol felnőttél.
Neked sok szép tarka emlék,
Ha homály is ül falán,
Annak aki bánt a fényből
Lelke, mi, sötétben jár.
