Hiányod
Mint anyjától elválasztott gyerek,
Minden zugolyból téged sejtelek.
A tárgyakon finom kezed nyoma:
Téged dicsérő szép harmónia.
Ha eljön majd a tompa fényű éj,
Kezem kezed szorítja, hogy ne félj.
Átnyúlok én a távolság felett
És nagy bajodban ott leszek veled.
Érted kiált minden sarok,
A szőnyegek, a bútorok.
Csak téged vár a napsugár,
A lombos ágú karcsú nyár.
A csend befon. Magam vagyok,
De szám egy vallomást dadog! ...
(1993. Ápr. 14..)
