Hitünk, reményünk, szeretetünk, magyarságunk
Létünk titkát vigyázza egy jó Teremtő,
Az Ő neve mindörökké áldott legyen!
Adassék a magyarnak boldog jövendő,
Szálljon Hozzád imádságom Atyám, Isten!
Hittel vallom, Tanúbizonyságom teszem,
Hogy Világunkért áldozatos lélekkel,
Miként adott kincset szeretett nemzetem,
És szíve telt az élet tiszteletével.
Emberségért, szabadságért létét adta,
Fogság kínját hősiesen elviselte,
Nem fogott rajta a pokolnak hatalma,
Mert példa volt előtte Krisztus keresztje.
Rabláncon is beszélt ősi magyar szóval,
Nem volt árulója áldott hazájának,
Viselte sorsát töretlen bátorsággal,
Testére sebeket hiába is vágtak.
Reményteljességben, ám gondjai között,
Melyek szívét-lelkét kínozták, edzették,
Bánatból ébredvén mentő ötlet szökött,
Tettre késztette ez isteni ajándék.
Imádságos cselekedet jutalmat nyert,
Fennmaradt egy nép, melynek küldetése van,
Ki Isten oltalmában küzdeni mert,
Krisztus dicsőségében élhet boldogan.
Éljen örökké, de ne feledje múltját,
Tettei közepett reménykedjék mindig,
Hogy nem rabolják el a nemzet oltárát,
Mely fenn kell maradjon a Világ végéig.
Mindenséget tartó hűséges Szeretet,
Te hoztad létre, mi jó a Végtelenben,
Árassz nemzetemre örökös kegyelmet,
Mert Te vagy a láthatatlan erős Isten!
Áraszd el e népet hatalmas kegyeddel,
Békéd és örömöd közöttünk lakozzék,
Szeressük a Világot szívvel-lélekkel,
Legyen bennünk Számodra szentséges hajlék!
Bizony Tenélküled már nem létezhetünk,
Szegény lenne minden Szereteted híján,
Himnuszként röppen fel Tehozzád énekünk,
Magasztalódal zengjék milliók ajkán!
Ezen ismeretben könnyű szívvel büszkén,
Isten nevében vállalom magyarságom,
Szívből, őszintén szólok őseim nyelvén,
Minden gondolatom e népért ajánlom.
Nagy örömmel mondom, Mily boldog ez ország,
Mert más nemzet fiai itt leltek honra,
Maradjon örökös e békés boldogság,
Szálljék hazánkra a Szeretet áldása!
Árpád és Szent István hagyatéka szentség,
Isten rendelését hajtották Ők végre,
Emléküket óvja a magasságos Ég,
Sarjaik se merüljenek feledésbe!
Zrínyi Ilonában Hős asszonyt tisztelünk,
Ki családanyaként vitéz módon harcolt,
Bátorságból Tőle leckét is vehetünk,
Szívében az ország szeretete honolt.
Damjanich János, a merész szerb hadvezér,
Kinek emléke rég tiszteletreméltó,
Szívéből áradt hazánkért hősi vér,
És mártírságában volt hitét megvalló.
Tudósok, művészek, írók, költők sora,
Akik nélkül világunk szegényebb lenne,
Érdemüknek fénye nem fakul meg soha,
Tudást áraszt felénk emlékük szelleme.
Nagy okossággal bírt ám Neumann János,
Tökélyre vitte a technika világát,
Tiszta elméje, mint hegyre épült város,
Felragyogtatta hazánk igaz voltát.
Márai Sándor és Wass Albert példája,
Álljék hát előttünk örök mementóként,
Jutottak honukban prófétai sorsra,
Istentelen eszmék ültek rajtuk törvényt.
Ím ez a magyarság, mit legenda övez,
Nem veszett az kárba, amit létrehozott,
Hűséges maradt Isten Szeretetéhez,
Mária népének hős lélek adatott.
Világ magyarsága legyen egy nagy család,
És adja szeretetét a Mindenségnek,
Magyar, ne hagyd elveszni szentséges hazád,
Áldjon meg örökre az éltető Lélek!
2012. január 31.
