Hódoló dal "lélekkel"
Én téged mindig ölbe tartanálak,
Nem lennék soha másutt, csak tenálad!
Tettel és szóval kedvedet keresném,
Hűs árnyék nyáron, sárban száraz ösvény,
Lennék elegáns bunda, drága ékszer,
Amire vágysz, s amivel megelégszel,
Okos kis arcodnak hűséges tükre
Pihentetőd, ha ráunsz a betűkre,
Vizsgád, amelyről jókedvűen jössz ki,
Erő az akadályokat legyőzni,
Jövődbe-látó, aki jót ígérhet,
S egészséged, hogy ne aggódjam érted,
Csönd, mely körülvesz, hogyha ezt kívánod
Hívnod kell csak és újra visszavárnod,
Hogy érinthessem sziromgyenge kezed,
Mely nélkül nincs vers, sivár a képzelet,
Hogy egész lényed lényegét megértve,
Mert ismerlek, szerethesselek érte!
