Hóesés
Tisztelt Bíróság!
Kérem, az úgy volt...:
Mircike hajnali fél 5-kor ébresztett. Alig bírtam az álmosságtól kikászálódni az ágyból, de ha egyszer Macskosz reggelit kér, akkor nincs mentség.
Sebaj! Majd vissza alszom. Szőr Csomó, Ő-felsége jóízűen bekajál. Aztán persze, pisike-kakika.
Kiengedem, a tajgába.
Hát már a terasz ajtót is alig tudom kinyitni!
20-30 cm hóóó! És a rádió dicsekszik, hogy -9°C van.
Kiáltok egy hangosat:
Ha-hóóó!
A válasz tompa, csend. Akarom mondani, mivel 1 mm-es a hajam, tehát kopasznak minősülök, így aztán hallom a hópelyheket.
Ezek szerint, a Béka Lencse is kopasz, mert szerintem most Ő is jól hallja a hópihéket.
Legalább mi kopasz vakok tartsunk össze!
6 óra.
Idegbe jöttem, hogy mi van Őfennségével. kimegyek, szólongatom. Válasz, csak a hópelyhek duruzsolása. Akkor nyomi, nyomi, havat lapátolni!
Végre!
Már legalább 5 éve nem lapátoltam havat, mert a sors mindig megmentett tőle.
De most aztán nincs kibúvó.
Ebben a hóban talán mégsem kellene kizokniznom a kapuig.
Fél 7. Kitört a pánik szerű bakancs keresés. Először beírtam a Googleba, hogy bakancs Horvátéknál, de az még erre se használható. Azt mondta, hogy nincs találat. Pedig ÉÉN tudom, hogy van.
Nosza, akkor marad a manuális módszer. Térdre imához, a szekrény előtt, és irány az alsó polc.
Rohadt nagy koppanás.
Elfelejtettem kinyitni a szekrény ajtót. Pót cselekvés. Utólag kinyitom. Keresés szerkesztő mező.
Nicsak! "De hiszen ez egy csuka, Csikasz!"(Idézet Fekete István: Tüskevár)
Ez az! Van bakancs!
Kabát, sál, kesztyű. Sapka? Ha nem kellett 52 évig, hát most se kell.
És végre ki a szabadba!
7 óra.
A hólapát sapkát játszik. Nincs.
Nem gond. Van legalább köcsög lapát. Erre a pár méterre pont elég is.
ELőször letakarítom a teraszt. Aztán nyomulok a kapu felé. Elérkezek a ház sarkához.
legalább 3 méter hosszan, és fél méter szélességben kel kifejtenem áldásos tevékenységemet. Kicsit ki vagyok merülve. Nem is kicsit.
Hiába! Nem szokta a cigány a szántást!
Megcélzom a kaput. Csöppöt mellé lövök. Kigyomlálom a hülye rózsákat.
Rózsa Mama!
Bocsánat! Természetesen nem Rád gondoltam!
Hanem azokra a jó illatú, bár nagyon tüskés növényekre. Bár, mint ilyenek, a Tüskevárnak Ők is jogos részvényesei.
Újabb irányzék. Teljes döbbenet!
Oda találok. Alig hallok valamit a zihálásomtól. Sál a pofa elé.
További hallgatózás.
Hurrááá!
a kora hajnali óra ellenére nem vagyok egyedül!
Megeresztek egy halk "Sziasztok"-ot. A természetes válasz kicsit lesúlytó. Konkrétan semmi.
Na mondok, akkor ébresztőt rendelek el.
Pofa elől sál le, és teli torokból:
Mondom Szevasztóóók!!!
Erre már némi mozgolódás. Visszaköszönnek, majd kicsit megélénkülnek.
Kiderül, hogy a 3 látó szembeszomszéd eddig észre sem vette, hogy mind kint vannak a placcon, és küzdenek az elemekkel.
Aztán hallatszik, ahogy ásójukat a hóba szúrják, és elindulnak felém. Jattolunk, majd felajánlják, hogy majd Ők ellapátolják nálam is a havat.
Dicsekszem, hogy már elkéstek vele, de azért nagyon köszönöm.
Jó ízűen fecsegünk.
Mondok: ÉÉN fááázom!
Ki iszik velem egy kortyhent?
Hangos "Én is"-ezés.
Betolom a bringát néhány pohárért, és egy kis páleszért. Már 3 félére nőtt a repertoár. A már jól ismert törköly mellé befigyelt egy kis szilva, és egy kevés őszitarack is.
Zsebembe poharak, a mancsomba meg a butykos.
A szilvórium lett a nyerő.
Valamelyikük tölt. Koccolunk. Azt tudtam, hogy a baloldali szomszéd alig-alig fogyaszt, de az azért meglepett, hogy a felestől elkezdett fulldokolni. Ezt a szembe szomszéd, a Gyuszi iszonyú tempóban oldotta meg, konkrétan Pisti bácsi orcájába nyomott egy nagy marék szűz havat.
köhögés abba maradt, de a röhögés olthatatlanul kitört!.
Aztán bejöttem, és eszembe jutott kedvenc Nagypapynk mondata, miszerint írjak Neki még a hóról.
Hát írtam!
Tisztelt Bíróság! Ezek alapján kérem felmentésem...
