horror!
Aztörtént, hogy tegnap délelőtt, akár hiszitek, akár nem, elmosogattam magam, és Ő Lordsága, Szőőőr Csomóó után.
Ezzel eddig nem is volt semmi baj, hiszen már máskor is vetemedtem illen pajzánságra.
A nagy hőségre való tekintettel, az edények iszonyat tempóban sivatagosodtak el.
Ennek köszönhetően, azonnal el is kezdtem eltüntetni őket, a megfelelő tárolóhelyre.
Az utólsó darab helye, a mosogató fölötti szekrény, felső polcán van.
A művelet elvégzéséhez ismerni kell, egy nagyon fontos görög bölcsességet, amelyet, most, csak a rend kedvéért megismertetek Veletek is:
1. Aminek 1 lába van, (lásd: ÉÉN,), az nem áll meg
2. Aminek 2 lába van, (lásd: Ti,), az nem áll stabilan.
3. Aminek 3 lába van, (lásd: Luca széke,), az stabilan áll.
4. A légy a plafonon stabilan áll.
5. Ezekből következik, hogy a légynek 3 lába van.
A kis kitérő után, kanyarodjunk vissza a Láápra.
Az előző tétel értelmében, a csipőmmel neki támaszkodtam a munka asztalnak, és a többi közé tuszakoltam az edényemet.
Aztán, mint ki jól végezte dolgát, lenyúltam a székem karfájához, és elkezdtem a popsimmal nyomulni a trónus irányába.
Legalábbis, gondoltam ÉÉN.
Csakhogy az a pici hiba csúszott a tervembe, hogy a balkezemmel, a jobb karfát kaptam el.
Melynek folyományaként természetesen a fotöly mellé landoltam.
Szerencsére nem keményre, mert ott alul is ki vagyok párnázva, szigorúan csak illen balesetek kivédésére.
Most, hogy a mutatványon túl vagyok, jöhet a produkció második fele, a tápászkodási folyamat.
Úgy tudok illenkor örvendeni az egyedül élésnek, mert nincs a közelemben senki, aki, könnyekkel teli szemmel, alig-alig bírja visszafolytani a röhögését.
Hát mi is a feladat?
Érdektelen apróság.
Háttal kell a székemnek elébe kerülni, majd mind két kezem hátra tenni az ülésre, és a lábam segedelmével föltornázni magamat az engem jogosan megillető pozícióba, és minden mást leszarni.
Ne tessék azonnal a munkahelyi ranglétrára gondolni, ez nem az, csak hasonlít.
És ekkor jön a narancs ízű meglepetés.
Kéz fönt, láb emel, segg 30 cm magasan a föld fölött, amikor a pozíció meginog, és Walaki elkezdi kihúzni alólam a székemet.
Ez szép lassan történik, úgyhogy van időm bőven belátni szánalmas helyzetemet, és még élvezhetem is a tehetetlen dühömet.
A végeredmény nem kétséges, ismétcsak a konyhakövön találom magam.
Még a levegőben elhatároztam, hogy ez az égbekiáltó atrocitás, ha nem is bosszúért, de legalább sörért kiállt.
Most egy kicsit nem szeretem az egyedül létemet, mert nincs itt senki, aki odaadja nekem a hűtőből a jól kiérdemelt, jéghideg sörömet.
Nosza, odaseggelek a hűtő elé, és megszerzem az éltető nedűt.
Kényelmesen kipattintom, és jól belekortyolok.
Seggelés tovább, és a konzerv biztos helyre kerül, az asztalon.
Irány a ring!
Folytatódjon a küzdelem.
Mert mint azt jól tudjuk,:
"Az Élet küzdelem.
A Cél halál.
S az Élet Célja, e küzdés maga."
Tehát, megvizsgáljuk a hiba okát, és elhárítjuk.
Ez meg van!
Hiszen ez a szar, nem volt befékezve.
Kézifék beránt, és ismét támadás, a már jól ismert farolós módszerrel.
Kéz az ülésen, láb támaszt, segg emelkedik, szék távozik.
Már megint itt vagyok ezen a gyönyörű kövön.
Kezdek felbőszülni.
Most már nagyon komollan meg kell vizsgálni a helyzetemet, és szigorúan megbüntetni a felelősöket érte.
De hát a fék behúzva.
Hát akkor mi van?
A megfejtéshez, persze megint meg kell olajozni a szerkezetet.
Megyek a sörövicskéért.
Oké.
Megvan.
De nem kívülről kell áám olajozni!
Összeszedem a kiborult nyakolajat tartalmazó dobozt, és kiürítem.
Aztán elseggelek a speizba a felmosó cuccosért, és legalább a nagyját feltörölgetem.
Teszem mindezt a világ legtermészetesebb vigyorával az arcomon, hiszen mindössze csak 1, és negyed órája ücsülök a 6-os kopásállóságú, beltérin.
Cserébe, megjött az ihlet.
Na nem a barna.
Minden esetre észre vettem, hogy a kocsim a fékezés ellenére csúszik a kövön.
Hát akkor nosza, toljuk a falnak, és hajrá.
Úgy is lett.
Szék falhoz, kéz az ülésen, láb támaszt, segg emelkedik, és némi erölködés után, már rajta is vagyok a kék műanyagon.
Kicsi mozgolódás, és már kényelmes is.
Aztán megkeresem a párnámat, magam alá gyűröm.
Huh.
Kis pihegés, majd a sikeres csúcstámadást követően megítélek magamnak még egy bambit.
Megszerzem az anyagot, majd heroikus pózban mindjárt magamévá is teszem.
Már nincs is sok hátra, csak egy gyenge tusolás.
Na ott már azért, tanulva a multkori földönkívüliek támadásából, finomabban ficergek.
Megúsztam.
Leheveredtem az ágyikómra, és picinyét be is aludtam.
Ettyer tyak työööngetnek.
Tápászkodás.
Nem megy.
Mivaaan???
Hát az van, hogy nem szokta a cigány a szántást.
A sok seggelés, és segg emelgetés, és ne felejtsük ki a folyamatos kuncogást sem, közben egy derekas izomlázba is belefutottam.
A Gondozó csajok már fontolgatták, hogy rám törik az ajtót, de még idejében rájuk telóztam, hogy:
- Kis türelmet, mindjárt kikászálódok a mágneses ágyamból...
Aztán villámos gyorsasággal megebédeltem, legyógyszereztem magam, és mostig aludtam.
Szerencsére, úgy ébredtem, mintha csak álmodtam volna az egész tegnapi napomat.
