Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Hosszú 7 vége

Sziasztok Éhenkórászok!

A gyenge kis hétvége.
Az úgy kezdődött, hogy még a 7 elején megbeszéltük az Asszonnyal, hogy 7főn menni kell a marcali OTP-be, aláírni.
OK.
Legyen.
Aztán a következő látogatása viszont már csak több, mint 1 hónappal később lészen, konkrétan december '20.-án, és akkor már karácsonyozni fogunk.
Tehát, most, a 7 végén, egy egész havi kajával kell, hogy itt hagyjon.
De mi legyen a kaja?
Ezen studíroztunk egész 7-en, de csak nem jutottunk dűlőre.
Így aztán, amikor pénteken elindult, végső menedékként előkerült a felmentő gondolat, hogy megáll Fonyódon, a Lidl-ben, és ahogy esik, úgy puffan lesz a kaja.
Az lett.
Vett olcsó Padli Jánost, 115 Ft/kg, tojást, 28Ft/darab, sajtos párizsit, 470Ft/kg, 10 kg kolompárt, 1110 Ft-ért, meg gombát 400 Ft/kg árban, vagy 3 kilót, vöröshangyát, meg lesárgázott előre csomizott felvágottakat, kb 50%-on, és még néhány apróságot.
Ezek után, már csak azt nem tudtuk, hogy ebből mit lehet kihozni.
Elárulom, elég kevés ötletünk volt.
Ezzel együtt, már 18 órára itt volt, tehát eldőlt, hogy ezeket kipakolja a kocsiból, és neki indul Marcsellóba, a Tecsónak.
Persze, ott van még egy Lidl, két SPAR, egy Penny, a kis boltokat, és a C B Á-kat meg sem említem.
Na, itt aztán volt aratás.
A tőkehúsokat a SPAR-ban szerezte be, viszonylag olcsón, akciókban.
A másik felét meg a Tecsóban, ahol néhány tálca beragadt zúza volt lesárgázva, a már-már szokásos zöldségeken kívül, meg a tejfölök, kefírek, nem beszélve a lesárgázott olajos halakról, és még sok apróság.
Hát valahogy így álltunk, péntek este 8-kor.
Most, hogy itt van gyakorlatilag egy teljes kisbolt árukínálata, épp itt lenne az ideje a döntésnek.
De még mindig nem jött az ihlet.
Nosza, Ági gyorsan elszaladt még a Harmat pincészetbe, és beszerzett pár flakon ocó,ocó, fehér, és piros borocskát.
Igen tisztelt, borvidékeken lakók, ne tessék felkapni a vizet, tudom ÉÉN jól, hogy az vörös, de nekem így jobban tetszik.
Még a Váry boltból kólát, és gyömbért is hozott.
Na ezzel már derekasan megalapoztuk az ötletbörzét.
Mire haza ért, már mondtam is az első félénk próbálkozást is.
Konkrétan, egy jó fajta, két tannyelvű, székely törökparadicsom krémet.
Ahogy ÉÉN szeretem.
Megittuk az első bögre VBK-t, amiről Ági rögtön tudta, hogy az egy ilyen ocó machó történet, miszerint:
Vad Bikák Karizmája.
Amikor azonban fel világosítottam, hogy az csak annyit tesz, hogy Vörös Boros Kóla, kicsit elszontyolodott.
De legalább elfogadta a két tannyelvű kenőcs gondolatát.
Aztán mindjárt hozzá is tette, hogy:

- Te! Nincs is olyan hideg, és még a levegő sem mozdul.
- OKÉ! És ebből mit fogunk megenni? - Válaszoltam.
Mire előadta, hogy a Pudli Jánosokat akár szabad parázson is megkokszolhatnnánk.
Kinyíltam, mint esernyő rohanás közben.
Nosza, csiholj tüzet.
Ehhez tudni kell, hogy a tüzifám már 4 éves, tehát alaposan ki van száradva, és könnyen begyullad.
Ági meg a tűzrakás fortéllyait már régen elsajátította, csak a gyújtós aprításban nem jeleskedik, testi adottságai miatt.
Mármint, Neki keresztben van a girincében az es betű, és ehhez mérten is enyhén szólva is nagy felületen esztétikus...
De hát ez egy péntek este teljesen bocsánatos bűn.
Majd ha jönnek a lányocskáim, majd aprít valaki.
Pattant a tűz, és egy fél óra múlva annyival több volt a parázs, amennyivel kevesebb a piros, a flakonban.
Miután a tűz, a szikrától, az éledezésen keresztül eljutott előbb a lobogásig, majd az összeesés után megérkezett a zsarátnok állapotba, mi megbeszéltünk néhány kaját.
Konkrétan, a kenőcsöt megfejeltük még egyel, a zsidó tojással, és szóba jött egy kefíres lángos is.
Ágnesem, unalom űzésként azonnal be is keverte a lángostésztát, mert annak még a hűtőben is van egy fél napja, de még 10 tojgelt is belecsempészett a forróvizes fazékba.
Aztán még láttuk, hogy a török paradicsomok még nem elég barnák, ÉÉN meg életveszélyes éhség-faktorokat emlegettem, azonnal fölszúrt két, egyenkéntujjnyi vastag mangalica, füstölt szalonnát, kicsit beírdalva, 1-1 husángra, amiket a kert sarkában lakó aranyesőtől kértem kölcsön, és a hagyományos módon, a kis bicskám társaságában kihegyeztem.
Abban a pillanatban, már tudtuk is, hogy ez így önmagában kevés.
Aztán már jött is a Takács féle kenyér, és felkéretőzött 1-1 másik botra, hogy kicsit Ő is szolizzon.
A szalonnák elkezdtek csöpögni, a kenyerek már keményre szolizták magukat, és Ágnes össze-össze érintette őket.
ÉÉN közben szerényen kibántam egy derekas fej lilla hangyával.
Képzeld, belaskult, és ijedtében még sóba is burkolódzott.
A Jánosok, meg mindig nem voltak konyhakészek.
A szalonnák is tartalmaztak még jóskán zsiradékot, de a kenyerek már újra felpuhultak, a szalonnák jóvoltából.
Úgyhogy szalonnák maradtak, és táplálták a parazsat, hogy itt-ott lidérc szerű lángocskák csapjanak fel, ezzel is változatosabbá téve a törökök ízvilágát.
Mire elpusztultak a kenyerek, ez ugye így este fél 10 felé nem szokatlan, addigra a maradék szalonna is pörcösre pirult.
Azonnal leugrottak a pálcákról, és beletekergőztek fínom, friss, puha Takács kenyérbe, és a maradék lilla hangya társaságában szintén szarnak készültek.
Addigra kikészültek a Pudlik is.
Hívtuk a rinocéroszokat, mert a kerti csapot már rég elzártam, de a tüzet mégis csak el kellett folytani.
Mire ezt is férfiasan megoldottam, addigra ági meg még ijedtében hirtelen kisütött néhány lángost is.
Mondtam is, hogy ha bele döglöm is, akkor is enni kell belőle!
Éjszaka meg is döglöttem.
De megérte.
Mondjuk valóban nem sokat tudtam aludni, mert annyira nyomta a gyomrom a jó kis olajos lángos, de sebaj, majd kialszom magam, ha Ágnes már elhúzott.
De addig még legalább két éjszaka.
Hogy fogom ezt kibírni?
És ráadásul hétfőn sok-sok órát kell eltöltenem illemhelytől távol.
Na de az még messze van.
A hajnali tuti ébresztő, a szőrös wekkerem megint pontosan fél 4-kor jelzett, miszerint dologidő van.
Ha elfelejteném, hogy mi is ilyenkor a dolgom, Ő Lordsága, Szőőőr Csomó, majd figyelmeztet.
Először is kivezet a konyhába, hangjelzésekkel, meg fogom a farkát, és Ő kelme elindul, de csak annyira, hogy még érezzhessem, hogy merre tart.
Aztán, amikor már leparkoltam, szerényen odaül a fonott kosárkája mellé, amiben tartjuk a kajáit, bámul bele a kosárba, és közben keservesen nyávog.
Persze, ha ilyenkor megpróbálnál kinyitni neki egy zacskós taknyot, vagy valamilyen másféle műkajával próbálkoznál, akkor sértődötten kikéri magának, hogy "Csak nem képzeled?"
Na ekkor már oda kell adnom azt a jó fajta csirke farhátat, azzal a kevéske röfi májjal.
Ezek után viszont már csak Ő tud visszavonhatatlanul visszaaludni.
Azért még ÉÉN is fetrengtem kicsit, miután legyógyszereztem magam.
8-körül már Ágnes is előkerült.
Neki állt a kávénak.
ÉÉN meg addig kikevertem azt a székely majonézt, főtt tojásból.
Ez pont úgy készül, mint a hagyományos, csak 1 főtt tojássárgához adjuk az 1 dl olajat, de előtte kikeverjük 1 csapott evőkanál mustárral.
Mivel ez nem tartár, ezért nagyobb fűszerezést nem is igényel.
Majd, amikor már kikapartam a Jánosok belét, és favillával összetörtem, akkor már jöhetett a fűszerezés.
Só, frissen őrölt tarkabors, és egy kis fej vöröshangya, apróra kockázva.
Ezt mind derekasan összekutyultam, és már ült is be a hűtőbe dideregni.
Ezt követte a zsidó tojás, a leg hagyományosabban.
Persze közben csipegettem mindegyikből, kóstolás címen.
Szerencsére Ági Baba adott pár szelet pirítóst hozzá.
Mire épp jól laktam, addigra kihűlt a jeges kávém is, és azt is magamba parancsoltam.
Még csak fél 10 volt, de már támadott is az ebéd készítés.
Mi is legyen, mi is legyen?
Legyen először egy kis zuza pöci.
Oké, elsőre legyen az.
És mégis milyen körettel?
Van itt a fagyóban egy zacsi gnocchi.
Na akkor aztat jól kifőzzük hozzá.
És mi legyen még?
Legyen egy adag gomba pöci is.
Oké!
Legyen azis.
De akkor már legyen egy adag tejfölös gomba leveske is, kolompárral, és zsíros nokedlivel, levesbetétként.
Na, Oké!
Dájszen légyen az is.
Jó, akkor lesz az is.
De szerintem készüljön már egy tányérka gríz kocka leves is, ami nem tévesztendő össze a gríz galuska levessel.
És miért is ne?
Azt is elindítjuk.
Na ezeknek neki is álltunk.
ÉÉN szerényen, de szorgalmasan aprogattam, amit Anyó a kezem alá rendezett.
Nem azt kérdeztem, hogy mi ez?
Hanem csak azt, hogy mekkorára?
Zseniálisan működtünk együtt. De hát az alapanyagok csak nem akartak fogyni elég gyorsan.
Meghát amíg beszélgettünk főzés közben, egyre szebb, és jobb kaja ötletek kerültek előtérbe.
Még amit szombaton meg csináltunk, az egy adag alma kompót volt.
Körülbelül délután 2-re elkészült a legfontosabb, a zuza pöci, gnocchi-val.
A tűzön még lobogott a gomba leveske, halkan rotyogott a gomba pöci, és gyakorlatilag készen állt a grízkocka leveske is.
Szép kényelmesen megebédeltünk, miközben ki lett találva, egy nagy tál mákos guba is.
Ebbe került egy citrom reszelt haja, egy üveg meggy befőtt, és a befőtt levébe beázult egy fél zacskó mazsi.
Végül minden belekerült, de már csak este10 után, mert addigra került az elkészítésére a sor.
Ugyanis az ebéd elfogyasztása után azonnal betámadott a kaja kóma.
Minden félkész, és kész kaja alatt kialudtak a lángok, és villámos gyorsasággal behaltunk.
Na azért ejtőzés címén megint dumálgattunk kevéskét, erről, arról, meg amarról.
Ági Baba a pamlagon heverészett, jó magam, meg a mördzsómban pihiztem, kezünkben még egy-egy pohárka VBK-val.
amikor aztánkellően elgyengültünk, már jött is az ágyikó.
Ébredés után ránk támadtak a félkészek, és befejezésért kiabáltak.
És hamarosan a sötétség.
Mármint a mosogatás.
Hát azt is csak 3 menetben tudta elvégezni a hitvesem.
Szerencsére, ÉÉN meg saaajnos nem fértem a mosogatóhoz.
Közben néztük a szex-Faktort, és megállapítottuk, hogy az idei kavics termés sem jobb a tavalyinál.
Lassan elkészült a guba is, és befőtt az alma is.
Majd a már jól megérdemelt ágyikó.
És elérkezett a vasárnap reggel.
Mit is egyek reggelire?
Hiszen vasárnap volt, tehát nem volt kérdés, hogy ma lesz a napja, amikor már a reggelinél csak a Sziporkára gondolok.
Reggeli?
Vajas kalács, egy nagy bögre, azaz fél liter kakaóval.
A kakaóra is jól esett a kávé, csak utána kellett sokat foglalkoztatni a fajanszot.
Ott álltunk, még egy csomó alkatrésszel, és most kellett valami nagyot alkotni.
És alkottunk.
Találtam egy egyszerű recepicét, amit iciri picirit felturbóztunk, és megszületett a csoda.
A kaja ennyi volt:

6 szelet lapocka, sózva, borsozva, jól kiverve, és lisztben megforgatva.
Egy serpenyőben, forró olajon hirtelen mindenhol megpirítva.
Aztán egy desznyó zsírral vastagon kikent tepsibe helyezve, itt megszórva egy Birminghami fűszerkeverékkel, egy ujjnyi vastagon beborítva félfőre szeletelt vöröshangyával, és mindennek a tetején legalább 3 ujjnyi vastagon hámozott alma szeletek.
Az egészre ráöntöttünk 2 dl fehérborocskát, lefóliázva, és 1 óra alatt, sütőben puhára párolva.
Az eredmény, fenomenális, orbitális, és szavakkal szinte le sem írható.
Na ez jó lesz, de mégis mi legyen a köret?
Mama!
Ez olyan jónak ígérkezik, és szaftos husi is, úgyhogy készíts hozzá dödöllét.
Jaj de jó ötlet, máris fölteszek vagy 2 kiló kolompárt főni.
Ok.
De mi legyen azzal a gyönyörű marha lábszárral?
Azt fagyasszuk le, karácsonyra.
Na, ez is meg van.
De csinálok még egy kevéske sárgaborsó főzeléket is, sült virsedlivel.
Az is jöhet, majd csak elfogy valahogy, valamikor.
Te!
És mit csináljak a lapocka faragásából megmaradt apróhússal?
Naná, hogy brassói...
Hát már igazán csak meg kell csinálni mindezt.
Neki is álltunk, a már jól bevált munkabeosztással.
Aztán amikor rákérdeztem, hogy meg-e főtt-e a kolompár-e?
Akkor már ki is derült, hogy dödös már nem lesz, hiszen ahhoz hámozva kellett volna megfőzni a pityókát, de Anya hajában tette föl.
Hihihi!
Na jó nem bánom.
Akkor viszont csinálj belőle angyalbögyölőt.
Akkor az lesz a köret, de ahhoz meg kurva sok a Burgonya.
Mi legyen belőle még?
Csinálj belőle még lapcsánkát is, és az lesz a köret a gombához.
Legföljebb felnyomjuk egy pohár tejföllel,és gomba paprikás lesz belőle, amit majd tálaláskor ráhalmozunk a lepcsánkákra.
Még szép is lesz.
És amikor már itt tartottunk, és minden félkész,becsöngetett az egyik gondozó nénim, aki alig egy 10-essel fiatalabb nálam, de azért néni.
Azt mondta,
kitört náluk a kés általi vírusos csirke vész.
Mondjuk, azt már a nyáron megdumáltuk, hogy ha a tikok már nem termelnek tikmonyt, akkor beindul a mészárlás, és elhozza nekem a vérüket.
Náluk nem eszi senki, még a kutya sem, tehát csak elöntik a földnek.
ÉÉN meg már vagy 15 éve nem ettem pirított, hagymás vért.
Na igen, igen, de pont most?
Hát ha egyszer most döglöttek ki?
Köszönöm, köszönöm.
Majd kedden beszámolok az eredményről.
Juj.
Most aztán van ám kaja, meg kaja.
Hát minden félre lett lökve, és elsőbséggel megpirította a vért Anyó.
Azt azonnali hatállyal el is kellett pusztyujkázni.
Hát mit mondjak.
Már a fülemen is vér folyt, mármint a pirított, de azt nem lehet ott hagyni.
Így teli hassal, nem igazán lehet dolgozni, de mi akkor is, rendíthetetlen ólom katonaként, folytattuk a főzőcskét, de okosan.
Közben, ha adódott kevéske szabadidő, akkor folyamatba lett helyezve a bögyölő pöndörkézés.
Amikor meg az is szünetet kért, fövés címén, hirtelen ötlettől indíttattva, elkezdődött az almás pite tésztájának gyúrása, és az alma hámozás, és reszelgetés.
Ismét csak az elnyűhetetlen, megunhatatlan, jó öreg Almás pitecantropus erektus.
Este 8-ra, be is hoztuk magunkat, és még maradt kicsi borocska is.
Ági szét esett, mint egy épp felrobbantott Böbe Baba.
Alvás, hétfő reggelig.
Reggel ébresztő, hiszen dolgunk van az OTP marcali fiókjában.
Gyors fürcsi, kiöltözés glancba-pucba, és nyomi-nyomi Marcsellóba.
Itt is sikerült minden.
Persze, csak amolyan Horváth-osan.
Konkrétan, minden papír kéznél volt, az új szolgáltatás megigényléséhez megvolt a szándék is, még az O T Picsa is írástudónak tűnt, erre mit tesz Isten, és a párt?
Természetesen, a szolgáltatás mától indult, csak épp a szervert nem értesítették erről.
Remek!
Ági szabija elment a levegőbe, és csütörtökön minden kezdődhet előről...
Az édes jó...
Hát ha már így alakult,hogy másfél óra várakozás után semmi nem történt, akkor legalább egy kis rántott sajt készüljön ebédre.
Addig is, el kell pakolni azt a rengeteg ételt.
A felosztás általában úgy kezdődött, hogy a fagyasztóba 1-2 adag, 1-1 adag a hűtőbe, amit majd a 7-en meg fogok kajálni, a maradékot meg Anya viszi haza, hogy az otthon maradott, éhező gyermek seregnek is jusson valami kevéske, de tápláló.
Ekkor tűnt csak föl, hogy ugyan nudliból megmaradt még vagy 5 adag, ugyanakkor köret hiányunk lett.
Ezt már csak egy kevéske szarvacska tészta kifőzésével tudtuk helyre hozni, és a nudlit meg prézlibe forgatva fagyasztottuk le, hogy felengedés után majd meglocsolom egy kis vízzel higított, és átrottyantott lekvárral.
ÉÉN már nem is számoltam, hány féle étel készült, és hány féle konyhai fogást alkalmaztunk.
Csak szerényen eltöltöttünk 3 napot főzőcskével.
Pedig, csak ketten voltunk.

Majd befejezésül meg mi megettük azt a szar rántott sajtot, házi, saját készítésű, fehérboros tartárral.:D:D:d

Ezek után, Ágnes asszony telepakolta a Puntót, úgy, hogy még a két hete elkészített 8 kilónyi birsalmasajtból is elfért egy jelentősebb mennyiség, és neki lódult a távnak.
Kísérje Isten az útján, ebben a tökig érő ködben, szürkületben, és mindez megfejelve az Ő farkas vakságával...

Pusza: A Gasztromóka

 

doboz alja
oldal alja