Hóvihar
Hópelyhekkel elrop
szél úrfi egy táncot,
arcomra csókol
két piros virágot.
Rángatja a sapkám,
havat szór a nyakamba,
tűhegyes kristályt
tűzdel a hajamba.
Kacagva tekereg,
játszópajtásra les,
húzódnék előle,
lesből megpermetez.
Befordul a kertbe,
gyötri szegény fákat,
huncut jókedvében,
megráz minden ágat.
Nyögő tetőről,
letol némi havat,
kajánul leskőd,
alatta ki marad.
Úttestre lapátol
jókora torlaszt,
Jót vihog azokon,
akiket megakaszt.
Világos ablaknak,
nem tud ellenállni,
könyörgőre fogja,
szeretne bejutni.
Nagyokat mordulva,
körbe kavarogva ,
belefúj a hóba,
itt marad a nyoma.
2015
