Hullámzó szerelem
Két évig kerüllek!
Aztán majd szeretlek!
Ne kérjél tőlem csókot,
Mert adok, de csak pókot!
Vigyázz! Ingyen a szó se terem,
Nem oly könnyű ám elbánni velem!
Tudom, jócskán csípős a nyelvem;
S mint a borotva úgy vág az eszem.
Versenyre ne kelj hangommal,
Mert biztos, hogy túlszárnyal.
Afelől pedig semmi kétség,
Nem kellenék, mint feleség.
Szeretőnek pedig nem használhatsz!
Majd én megszabom mikor láthatsz!
Ha így, e feltételek mellett kedvemre,
Férjet a világban sehol nem lelve,
Szűz és ilyen hetyke maradok,
Akkor majd apácának állok!
(Szakmár, 96. 07. 04. csütörtök)
