Hűségedért.
(Jakab Miklós tiszteletes úrnak.)
Hangodban tiszta fény rezeg:
Hited fenséges havasi nyugalma.
Rendíthetetlenül vezet
Szelíd urad bölcs atyai hatalma.
Tebenned bízva bíznak ők:
A csüggedők, a szenvedők.
Vígaszt tetőled vár a vak,
Siket megérti szép szavad.
Van jó szavad mindenkihez,
Szereteted nem puszta mez.
Nem talmi köntös, nem palást,
Ahogy szavad teremt varázst.
Nem csépeled a szent igét,
De dolgozol mindenkiért,
Ki, úgy érzed, hogy rászorul
És nélküled nem boldogul.
Kezed segít, ahol lehet,
El nem hagyod testvéredet.
Hűségedért a tisztelet
S a főhajtás kijár neked.
E mostani karácsonyon
- És minden száguldó napon -
Vágyam csak annyi, oly szerény,
Hogy úgy, ahogy te, őszintén,
Tisztán érezzenek veled,
Kik úgy betöltik szívedet,
Kikért nem kíméled erőd,
Akikkel sorsod összenőtt.
(1986.)
