Húsvét
Sziasztok Várlakócskák!
ÉÉN ezt nem értem.
Miért kíván mindenki nekünk férfiaknak piros tojásokat.
Hát nem elég nekem a repedt bordám, még a tojásaimat is kínozzam meg annyira, hogy szégyenükbe elpiruljanak?
Miért kívántok nekünk férfi embereknek ilyen mértékű szenvedést?
Azért, mert a tojás hímes, azért legyen a hímeké fájdalmasaan piros?
Egyébként most már egészen biztos, hogy húsvét van.
Reggelire pusztulat mennyiségű húst vettem magamhoz.
Naná, hogy tojgellel, és tormával, és friss, még meleg kiflivel.
Egy kis leírás a kajákról:
Először is a tarja, mert mi azt szeretjük, mert nem olyan száraz, szóval házi vágásból ered, háztáji füstölőben készített, bükk, és akác keverék fűrészporon füstölt, és amit ÉÉN csak ennél a hentes cimbimnél láttam, amikor már tényleg csak füstöl a fa, akkor meghinti a parazsat egy marék kristály cukorral.
Zseniális ízt ad sonkáknak, tarjáknak, de még a kolbász is extra lesz tőle.
Aztán ezt a tarját fűszeres vízben főztük 3 órán keresztül.
Hogy milyen fűszerek?
Elárulom.
Babér levél, piroshagyma, fokhagyma, egész színes bors.
Só nem kell hozzá, mert a tarja kellően sós.
Most főztünkbele egy kis buckót is, mert Ágnes asszony azt jobban kedveli.
Mind ez tegnap történt, hogy mára még ki is tudjon hűlni a saját főzőlevében.
A tormát is tegnap készítettük el.
Apuka felaprította az Anyuka által meghámozott tormát, aztán cutterban össze zúztuk.
Tudjátok, a cutter az a gép, amelyiknek az alján két íves, marha éles penge pörög iszonyat sebességgel.
Ezzel szoktuk például a tatár bifsztekhez a húst pépesíteni, vagy a piroshagymát aprítani bármihez, és persze nem utolsó sorban a tormát is remekül, gyorsan, és könny mentesen dolgozza meg.
Ezt a gyakorlatilag reszelt tormát nagy tepsire fektetett sütőpapírra szórjuk, és a langyos, eloltott sütőben 4-5 percig szárítjuk.
Ettől el megy az ereje, és egy édes tormát kapunk, ami még rendelkezik nedvesség tartalommal is.
Az ereje függ a szárítás idejétől.
És akkor lássuk a tojgelt.
Ezzel nem kell sokat trükközni, csak a füstölt sonkalében kell megfőzni, amitől azonkívül, hogy a sárgája kap egy sötét szürke réteget, egy kicsit füstölt íze is lesz.
És mi legyen a maradék főzőlével?
Legyen belőle kaszás leves.
Mennyiségtől függően belefőzünk 3-4 szem felkockázott krumplit, vissza teszünk bele pár kocka füstölt húst, és behabarjuk egy kevéske mustáros tejföllel.
Össze rottyantjuk, és máris kész a leveske az ebédhez.
Főfogásnak megteszi egy kis bakonyi nyúlpaprikás, nokedli kísérettel.
Ezeket leküldjük egy pohárka vörös borral, desszert gyanánt felszolgálunk egy-két gombóc sztracsatella fagyit, meglocsolva tojáslikőrrel, és megszórva pár szem felezett, kimagozott szőlőszemmel.
Aztán jöhet a megérdemelt kajakóma.
Vacsora?
Hát ha még bírsz valamit enni, akkor jöhet a pirítósra kent erdélyi padlizsán krém.
Ezt úgy követjük el, hogy a Padli Jánosokat villával megszúrkálva betesszük az előmelegített sütőbe, és 30-40 perc alatt derekasan megsütjük.
Ez alatt Apuka kikever egy adag majonézt, Jánosonként 1 főtt tojás sárgája, egy teáskanál mustár, só, őrölt színes bors, és 1 deci extra szűz olíva olaj.
Ezeket habosra keverjük, majd a megsült, meghámozott, favillával alaposan összetört Pudli Jánosokkal kikeverjük.
A főtt tojás fehérjét is apróra reszeljük, akárcsak azt az egy fej piroshangyát, és ezeket is a takonyhoz keverjük.
Aztán az egész beköltözik a hűtőbe, és várja, hogy vacsorára végre rákenődhessen a pirítósra.
Hát akkor jó étvágyat, és sokadszor is Békés, boldog Húsvétot Nektek!
Pusza: Most a főszakács Matula
Sziasztok Várlakócskák!
Hát akkor folytassuk a kulináris élményekkel, hiszen ez a nagy zabálások ideje, a böjt után.
Ági csinált egy kevéske jófajta marhahúslevest, amiből a húst kivéve, lehűtve, felszeletelve kis vöröshangyán átpirítva mindenféle szószokkal ettük több napig.
Készült hozzá kaporszósz, paradicsomszósz, zsemlemártás, sajtos gombaszósz, citrom mártás.
Ezekhez vajas krumpli volt a köret.
Maradt is belőle nekem erre a hétre is.
De került az asztalra, a Majdnemvejem jóvoltából egy kis szarvashusi is, vörösboros szarvasragu formájában, kis zöldborsóval, sárgarépával, és gombával megragúsítva.
Ehhez a már jól ismert dödölle került köretként feltálalásra, savanyúságként meg a saját érlelésű savanyúkáposzta illet.
A szarvas, vaj puha lett, a ragut meg kicsit hosszúlére eresztettük, hogy a dödösnek legyen miben tobzódnia.
De nem maradt el a házi sültkolbász sem, finom puha házi fehérkenyérrel, amit a szomszédasszony sütött a rerniben.
Savanyának volt ott igazi dizsoni mustár, (Mutar de Dijon,) innen Dizsonból, amit még tavaly nyáron hozott Ági középiskolai osztálytársnője, vagy a jól bevált ecetes almapaprika, tavaly augusztusról megmaradt napon érlelt kovászos uborka, és még sokan mások.
De készült tojás saláta, avokádó krém, és hummusz is.
Reggelire ettünk vajas kalácsot, kakaóval, vagy friss hónapos retket újhagymát, zöldpaprikát, és fürtös koktélparadicsomot is, a fonyódi piacról.
A teraszról meg mindig frissen vágtunk egy kevéske snidlinget, vagy a kert sarkában lepraként terjeszkedő medvehagymát.
Egyszer becsusszant egy kolbászos,mangalica szalonnás,gombás, újhagymás, főtt krumplis, paprikás, tejfölös rántotta, azaz jóféle parasztreggeli is.
Desszertek közül az ÉÉN kedvencem a trikolor epres túró volt.
Ez ugyan kicsit több időt, és munkát igényelt, de azért egyszerű, és finom.
És még csak nem is ronda.
Fagylaltos kehelybe alulra teszünk egy ujjnyi kakaós pudingot, amit úgy nyerünk, hogy a főzendő vanília pudingporba egy evőkanál igazi holland kakaóport keverünk, és egy kicsit möveljük az előírt cukor mennyiséget, és így főzzük meg.
Erre tesszük a csodatúrót.
Ezt úgy kapjuk, hogy a tehéntúrót botmixerrel pépesítjük, egy kis tejszín segedelmével.
Közben fűszerezzük egy zacskó vanilincukorral, egy féldeci eperszörpikével, és ízlés szerint 2-3 evőkanál kristálycukorral.
Ha már elég egyenletes, krémszerű, és rózsaszín, akkor finoman hozzá keverjük azt a negyed kiló friss, kurva drága epret.
Ekkor készítünk vagy 2 dl zselatint, amit azért nem részletezek, mert íze nincs, színe nincs, cserébe mindenki másfajta alapanyagra esküszik.
ÉÉN a lapzselatint használtam.
Mikor a zselatin kicsit már kihűlt, de még folyékony, akkor ezt is hozzá keverjük a túróhoz, és már öntjük is rá, a már addigra jól kifagyott csokipudingunkra.
Ha ez is megfagyott, akkor tesszük rá az időközben elkészült egyszerű vanília pudingot, aminek a tetejét megszórjuk dúrvára vágott dió, és étcsoki darabokkal.
A tetejére kerül még néhány tejszínhab csúcsocska, amire szórunk egy ici-pici fahajat is.
Ági készített még otthon egy fekete-fehér roládotis.
Ez egy sütés nélküli finomság.
Először kikevert egy daráltkekszes masszát, kakaóporral, és rummal.
A második menetben csinált egy házi rafaelló kenőcsöt.
Elsőnek kinyújtotta kb. fél centisre a barnát, aztán a fehéret is, amit rá tett a barnára, majd az egészet jó szorosan feltekerte.
A kész roládot betekerte alufóliába, és betette a hűtőbe egy napra, hogy jól kifaggyon.
Másnap kivette a hűtőből, óvatosan kitekerte a fóliából.
Egy hosszú tortatálra tette, és alaposan megszórta kókusz reszelékkel, valamint a teteje közepére rakott egy sor magozott meggybefőttet.
Tálaláskor minden szeletre jutott egy szem meggy.
Aztán ne feledkezzünk meg a jó öreg almás pitéről sem.
Sós sütiket is felvonultatott az asszonyság.
A már szintén ujjgyakorlatként készített Lujza-féle olcsó süti, vagy a nemrégiben tökélyre fejlesztett krumplis pogi.
Ennek a húsvétnak volt még egy említésre méltó eseménye is.
Miután mint Csicsónak, csak lányaim vannak, ezért legalább 35 éve nem locsolkodtam.
Az idén megtört a jég.
Történt ugyan is, hogy Ágiék már pénteken elmenekültek otthonról, a várható locs-pocsolás elől.
Szombaton Kata is megérkezett.
Neki megbocsátottam ezt a jelentős késést, hiszen akkor már 1 hete itt volt nála az a Finn barátnője, Véra, akit még East Siracus-ból ismert, hiszen osztálytársak voltak.
A csaj is cserediákként tengette sanyarú életét Ámerikában.
Mivel a gépe reggel 6:05-kor indult Liszt Ferihegyről, ezért úgy döntöttek, hogy az éjszakát átbulizzák.
Erre épp jó alkalom volt, hogy Kata egyik régi barátnője, aki az Angyalok Városába jár egyetemre, épp itthon van, és egy jelentős 15-20 fős teljesen nemzetközi társaság verődött nála össze.
Na hajnali félötkor Katáék asztalt rúgtak, taxi, ferihegy, becsekkolás.
6-kor a gép elemelkedett a flaszterről.
Kata meg felült a vonatra, bejött a nyugatiig, ahonnan átmetrózott halálfáradtan, kicsit szunyókálva, a Délibe.
Jegyvásárlás, vonatra felkászálódás, teló Apukának, hogy:
Léci, 10 kor ébressz, különben Anya jöhet értem Kanizsára.
Így érkezett meg a kicsavart citrom jellegű Kata.
Gyors beszámoló után megbeszélték Annával a táncrendjüket, amiből még számomra is kiderült, hogy legalább 20-an it vannak a Nagy csapatból.
Na mondok magamban, már megint féktelen lesz ez az idényindító buli.
Úgy is lett.
Bejárták az összes nyitvatartó helyet,oly igen sikeresen, hogy még a rendőrség is igazoltatta a vonuló csűrhét.
Mindenkit igazoltattak, és kifaggattak, hogy:
-Ki maga. Honnan gyütt maga. Hogyan gyütt be maga. Na minek gyütt maga.
Az enyémek mondták, hogy most Apukánál vannak, a Kölcsey 4-ben.
Mire a randőr vissza kérdezett:
- Ő az az egylábú vak ember?
A gyerekek helyeseltek, mire szóba elegyedtek, és kiderült, hogy a hólapátoló rendőrömről van szó.
A lányok ezt itthon már úgy kommentálták, hogy már épp elegük volt abból Nagykovácsiban, hogy Ők nem Kata és Anna, hanem A Horváth Zoli leányocskái.
Erre már itt is kezdődik.
Hiába, a hírnév kötelez.
Ha már egyszer ÉÉN vagyok az egyetlen vak közel s távol, és ráadásul még egylábú is, akkor legalább ne ÉÉN legyek az "Ági férje", hanem a gyerekeim legyenek a "Horváth Zoli gyerekei."
A vasárnap este ehhez képest egy gyenge kis délutáni teázgatás volt.
Az egyik testvérpárnál talcsiztak, és úgy éjjel 1-ig Aktivitiztek.
Vasárnap reggel 9-kor megjelent Sanyika, akit Ági még gyerekkorából ismer.
Meglocsolta az öreglányt, és dumálgattunk egy kicsit.
Amikor elment, már a kiccsajok is előmerészkedtek, mondván, hogy ezt a kölniforrást megúszták.
Erre megérkezett dödölle, aki viszont alaposan megöntözte őket is.
ÉÉN hagyományaimhoz hűen megmaradtam a locsoló versikénél.
Bár kisgyerek korukban ilyenkor még a szódás szifonnal ébresztettem Őket, de aztán később ez is abba maradt.
Na Dödölle után érkezett a narancsízű meglepetés!
Megérkeztek az Aranyifjak.
Legalább 6-an, 8-an voltak,
és azonnali locsolkodásban törtek ki.
Versike csak ezután jöhetett.
Miután az aktus tojásosztogatásos része is lezajlott, pusztán kíváncsiságból az egyik ifjú titánt elkezdtem faggatni a barátnőjéről.
Erre azt mondja a Peti, hogy:
-Itt vannak kint.
Mondom:
- Mi az, hogy "vannak", és miért kint vannak?
Elmesélték, hogy a fiúk együtt ébredtek, és elindultak locsolkodni.
A csajok meg mindenütt csatlakoztak hozzájuk, hogy közben azért bandázzanak is kicsit.
De alapvetően csak a fiúk öntöznek.
Nem úgy van az!
Erre jól begurultam, és ki is gurultam a teraszra, és beinvitáltam a csajokat.
Ott álltak a csajok, kb. 5-en, 6-an, előttem azon a keskeny beton járdán, ÉÉN meg elszavaltam Nekik az egyik versikét:
Nem vagyok már mai nyúl,
Farkam i s már lekonyul,
Káposztám javát rég megettem,
Locsoljon ma más helyettem.
...
Kis kuncogás, néhány kedves szó irányomban,
majd közöltem velük, hogy hazudtam!
Ezzel előkaptam az időközben megszerzett kerti slagot, és a szórófejet permetezőre állítva, már fröcsköltem is a lányokat.
Erre aztán beindult a sztereó.
Előttem a nyuszikák sikítoztak, mögöttem a mackó kórús röhögött.
Szerencsére az idő is velünk volt, mert a hóhírek ellenére nálunk természetesen 14-15°Celziuszt mutatott a hőmérő, és a nap is 7 ágra sütött.
Nem is fáztak meg a csajok.
Hát így zajlott le az idei húsvét, Horváth-éknál.
Pusza: A Majdnem kiöregedett Matula
