Bemutatkozás
1983. július 9-én születtem Budapesten.
A vártnál korábban érkeztem, így ahhoz, hogy életben maradhassak, inkubátorbakellett tenniük az orvosoknak. A túl adagolt oxigén következtében elhaltak a látóidegek, így vakultam meg.
Állapotom soha nem okozott különösebb gondot, nem volt beszédtéma a családban. Két bátyám ugyanúgy játszott velem is, mint ahogy egymással, sőt ezzel a többi gyerek is így volt a környéken.
Tanulmányaimat a Vakok Általános Iskolájában és szakiskolájában végeztem.
Ezekután dolgozni kezdtem, majd évekkel később, 2010-ben sikeres érettségi vizsgát tettem.
Az irodalom már kiskorom óta közel áll hozzám. Talán elsős lehettem, amikor egy iskolai szavalóversenyen első helyezést értem el, sőt, még a különdíjat is én kaptam. Azt hiszem ezzel kezdődött minden.
Első versemet 15 éves koromban írtam, akkori nevelőtanárom bíztatására. Mondtam neki, hogy nem tudok verset írni, de ő bizonygatta, hogy igenis tudok. Így évekkel később visszagondolva, valószínű, hogy rátalált valamelyik pár soros kis írásomra, mely az akkori kedvenc énekesemhez szólt.
Verseim meglehetősen egyszerűek, de mindig tele vannak érzésekkel. Őszinte, mosolygós ember vagyok, akinek mindennél fontosabb, hogy szeretetben éljen.
Művek
Gondolatok (vers 2012. december 23.)
Köszönjük Neked (vers 2010. június 19.)
Mindig együtt... (vers 2014. november 4.)
Rég volt (vers 2013. április 1.)
