IGRICE
ÉNEKMONDÓ BÓDIKA HARCAIRÓL...
Éneked mondjad hangosan,
bátor lelkületű Igrice,
dalodat igazítsd fényesre.
mond a valót, mint igazlátó,
sámándobján kopogva,
ki kőkésével öli abárányt,
csontjaiból jósolva reménylőn.
halott vitézek lelkei
veletek harcolnak segítőn,
ősi jussotokban híven
ügyetek mellé állva.
talpig átforrósodott páncélban
verőfényes britanni nyárban.
Északról támadtak vérrel bekent sereggel
állatbőrbe bújva, félmeztelenül,
Bódikának vadlelkű fiai,
Meredek falaikról nyilaztak vészthozó ijjaikkal
messzi földekről érkezett hadfiak ellenük.
jöttek meleg vidékről gyors hajóikkal sietve
Elvéve élők szeméből az álmot
Sarlókat szereltek lábakat kaszálni,
Harci szekereik gyors kerekére.
Bódika vezette hadait rájuk,
Nehéz lándzsájával ölve a büszke rómait,
kemény kézzel fogva vérpiros lovait.
Vörös haja derekáig leért
díszeként sudár testét koszorúzva,
lobogva lángoló fejék.
Dörgő hangjától megriadt az élő
Odébbkúszott a félholt, megrezdült ki már nem él.
ELNYOMTA HÁTÁN CSATTOGÓ KORBÁCS HANGJÁT
A csatazaj dühödt vihara
Srezgett dús kebleinek halma,
Ha kövekre hajtott óvatlan kocsija
Lenge tunikában harcolt bosszúvággyal, meggyalázott lányaiért,
Halott férjéért ontva gyűlölt római vért.
Ám elvakította a várt diadal
A vak fegyelem ördögi győzelmet csikar ki
Örömünnepet ül majd a római.
Méregpoharát mégis Bódika itta ki
Testét takarja sok ezer honfi.
testvér nyilak boritják bátrak vérző szívét,
hazafelé indul milliónyi szekér.
nők, s sok gyermek, férfiak nélkül,
megvert seregként.
2016. 01 25.
