Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Rózsa Dezső


IMA A VAK EMBERHEZ

Te, akinek szeméből elszivárgott a fény,
S a füleddel érzed, hogyan rohan a világ,
És kezedbe fehér bot szorult kényszeredetten,
Hogy végigkopogd a világ minden falát.

Én imádkozom érted!

Te, akinek kezében másként formálódik minden,
Orrod, füled, és tapintásod a meghatározó,
Álmaidban a tudat a mindenkori kontroll , hisz nincsenek színek,
Érzékeny dobhártyádon még a csendet is visszhangozza az ész.

Én imádkozom érted!

Te, aki nem tapasztaltad, hogy milyenek a színek,
Csak ha valaki elmesélte neked a tárgyak milyenségét,
S te, aki megtanultad azt, hogy a rózsa vörös,
S tudod, hogy mondjuk a galamb fehér.

Én imádkozom érted!

Te, aki kézfogásból megmondod, milyen az ember, ki kezet fog veled,
S kézzel érintesz mást, akit talán látni kéne,
S felkapod fejed, ha más a zaj, mint amilyennek lenni kell,
Te, aki érzed az utcasarkok légáramlatát.

Én imádkozom érted!

Te, aki ujjad hegyével olvasol furcsa pontokat,
S viccelsz saját nyomorúságod tehetetlen tényével,
Kifigurázod önmagad, szíved, lelked, tudatod fájdalmát,
De csak te teheted, mert ha más teszi, az már sért.

Én imádkozom érted!

Te, akinek nem adatott meg látványa a fénynek,
Hisz te csak tudod, hogy létezik e drága elem,
Mégis érzed, s elégedett vagy melegével,
Hisz érzékeid érzik az árnyékok szorító erejét.

Én imádkozom érted!

Te, aki kezében kényszerű stigmát kénytelen viselni, mutatni,
Hogy messziről lássák, hogy vak ember vagy,
Megkérdezhetnéd, hogy miért teszem, hogy imádkozom,
A válasz egyszerű, mert én is az vagyok, s ezt tudja az agy.

...Hát imádkozz értem!

 

doboz alja
oldal alja