Időjárás
Az idő künn oly szomorú;
Valyon talán övé a bú?
Oly jókedvem volt nekem,
De csak addig, míg kedvesem
Szemében meg nem láttam míly szomorú
S ekkor rám is rám szállt a bú.
De ha az időjárás derűs, napos,
Az ő kedve is gáttalan futkos.
Ha pedig szellő repdes?
Látszik rajta hogy szerelmes.
De az idő most nem napos,
Az ő kedve láncon futkos.
Most odakinn csöpög az eső;
S neki két szeméből könnye jő.
Cseppje lassan foly, nem látható,
Az asztalra borul, s a csend átható.
Ha felnéz, arca vidámságot eröltető,
De belül összeomlott, összetört ő.
(Pest, 95. 05. 17. szerda)
